Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit II. rész (dráma)
MARCELLUSZ Azt én nem vagyok hivatott megítélni. IV. BÉLA Akkor ne merj többé ítélkezni Magyarország királyának magatartásáról. MARCELLUSZ: Nem fogok többé ítélkezni feletted! De azt kérni fogom tőled, hogy vidd ki a kolostorból a leányodat! IV. Béla felugrik, de nem közeledik Marcelluszhoz. OLIMPIÁDESZ (kiabál) Marcellusz atya! Hát mit cselekedtél?! Azt akarod, hogy király urunk földig romboltassa a kolostorunkat?! Hát nem fogtad még fel, hogy az nem a mi kolostorunk, az a Margit kolostora?! Akár Isten kiválasztottja Margit, akár nem, a király az ő számára építtette a kolostort, és mi csak király urunk kérésére vetkeztethetjük ki Margitot! MARGIT Tévedsz, Olimpiádesz! Ez nem az én kolostorom. A kolostorunk Isten kolostora! És ha engem kivetkőztettek, akkor is Isten kolostora marad! De Isten értésetekre fogja adni, hogy nem óhajtja, hogy engem kivetkőztessetek! FÜLÖP Nyugodjatok meg, királyom. Marcellusz ma nem beszámítható. IV. BÉLA (a szeme még mindig Marcelluszon) Azért vigyem ki a kolostorból a leányomat, csuhás, mert meggyőződtem arról, hogy a Margit akarata Isten akarata?! Mert a Margit szava Isten szava?! Tehetek én arról, hogy Isten téged nem tekint méltónak arra, hogy megvilágosítsa az elmédet?! MARCELLUSZ (gyűlölettel) Nem átallod továbbra is káromolni Istent, magyar király?! IV. BÉLA Akármilyen ördögi szavakkal sértegettél te ma engem és leányomat, mihaszna szerzetes, nem öllek meg. De holnap reggelig elhagyod országomat. (Leül.) MARGIT (apjához szalad; átöleli) Bocsáss meg neki, drága királyatyám! Marcellusz indulatos és őszinte! Hát becsüld inkább benne, hogy nem alakoskodó és nem meghunyászkodó. Mindig tetszett neked, hogy nem alakoskodik, nem hunyászkodik meg. FÜLÖP Marcellusz, kövesd meg a királyt. Marcellusz elindul a kijárat felé. Állj meg, te megháborodott! Király urunk nem gondolta komolyan, hogy száműz téged, mint ahogy te sem gondoltad komolyan, hogy a királyleányt kitéteted a kolostorból! MARGIT (hirtelen) Marcellusz atyám, elég, ha engem megkövetsz! MARCELLUSZ (megfordul; fakó hangon) Bocsáss meg nekem, Margit nővér. De azt is bocsásd meg, hogy én amennyire szerettelek régen, most annyira félek tőled. MARGIT Megértelek, Marcellusz. Gyere vissza. IV. BÉLA (indulatosan) Hagyd abba, kislányom. Már csak az hiányzik, hogy könyörögj neki. (Marcelluszhoz) Takarodj a szemem elől! (Fülöphöz.) Holnap majd a te sorsodról döntök. Készülj fel a védekezésedre! Sötét. 2. kép A budai királyi palota fogadótermében. IV. Béla és Fülöp. IV. BÉLA (mereven nézi Fülöpöt, majd határozottan) Elhatározásom megmásíthatatlan! Újjáélesztem a magyar írásbeliséget, és minden téren bevezetem a latin nyelv helyett a magyar nyelv használatát. FÜLÖP Még mindig reménykedem abban, hogy meggondolod. IV. BÉLA Azt hiszem, nem az én állásfoglalásom fog megváltozni, hanem a tied! FÜLÖP (megfontoltan) Az első következmények egyike az lenne, ha nem tudlak eltéríteni szándékodtól, hogy őszentsége, a pápa kiközösítene téged az egyházból. Aztán ... IV. BÉLA Ha titokban vezetem be, akkor számíthatok a segítségedre?! FÜLÖP Nem lehet titokban bevezetni. Egyházunk szervezetei és intézményei tele vannak a Szentszék besúgóival. IV. BÉLA Semmire sem leszünk tekintettel! És vállaljuk a kockázatot, hogy a pápa kiközösíthet! 10
