Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit II. rész (dráma)
tőletek: Miért éppen most tartotta szükségesnek Isten, hogy a leányom által a magyarok küldetéstudatát erősítse? (Fülöphöz.) Megfelelsz erre helyettem, főpap? FÜLÖP (mosolyt erőltet) Folytasd csak, királyom. IV. BÉLA Mert Isten a tatárok 1241-es győzelmét a magyarok fölött nem a magyarság vereségének tekinti, hanem a keresztény katolikus egyház vereségének: Istent irtózat fogta el, amikor látnia kellett a tatárjárás borzalmait, de nemcsak arra döbbent rá, hogy a magyarságnak erősebbé, igazabbá kell válnia, hogy küldetését a jövőben méltóan betölthesse, hanem arra is, hogy az általa megbecsült, a legnehezebb küldetés teljesítésére érdemesnek és alkalmasnak tartott magyaroknak a pogány keleti tatár és nyugati keresztény népek egyaránt ellenségei, hisz vészkiáltásunkra a nyugatiak nem megsegítésünkkel, hanem megtámadásunkkal feleltek: nem bízhatunk tehát többé a katolikus keresztény világ együttműködésében sem, egyedül maradtunk, de magunkra hagyottan méltóképpen betöltjük hivatásunkat, s hogy meg ne törjék, hanem erősödjék a mi újjáéledt önbizalmunk, küldetéstudatunk, határozta el Isten, hogy Margit által a leghelyesebb, legigazabb útra hívja fel a figyelmünket. (Rövid szünetet tart, figyeli, hogy milyen hatást váltottak ki szavai, majd ünnepélyesen.) Következésképp a Margit leányom minden Isten által sugalmazott célkitűzését megvalósítjuk, s a magyar írásbeliség kibontakoztatását, méltó felmagasztalását tartjuk legidőszerűbbnek, legsürgetőbbnek. A magyar király azért rendeli alá magát ily készségesen a Margit apácaleánya akaratának, mert a Margit akarata Isten akarata: szavaival Isten szól hozzánk. A magyarországi egyház és szerzetesrendek hivatott képviselőitől pedig elvárom, hogy erejüket megfeszítve igyekezzenek megfelelni a követelményeinek — a magyarok és a kereszténység érdekei és Isten akarata szerint. FÜLÖP (tapsol, majd ironikusan) Gratulálok, királyom. Nemcsak államférfiúnak vagy te nagy, hanem szónoknak is. Nincs pap az országban, aki versenyre kelhetne veled. MARCELLUSZ (felháborodva) Ne tréfálkozz most, érsek úr, hanem válaszolj méltóképpen e földi király minősíthetetlen, semmi másnak, csak istenkáromlásnak nevezhető beszédére! Az imént még csak az egyházzal fordult szembe, de most Istennel! „A Margit akarata Isten akarata!” Mi ez, ha nem a legsúlyosabb istenkáromlás?! (Ordít.) A király hajlandó volt érvelni! Hát ez az érvelése! FÜLÖP (mérgesen) Marcellusz, fegyelmezd magad! Ne merd sértegetni többé a jelenlétemben Magyarország királyát. MARCELLUSZ Ő sértegethette Istent? (Képtelen türtőztetni magát; feláll, ismét kiabál.) Aki apostoli király a magyarországi egyházat apácaleánya akaratának szeretné alárendelni, az nem lehet többé apostoli király! IV. BÉLA (harag nélkül) Nem vonlak felelősségre, Marcellusz atya, mert nem tartalak hibásnak azért, hogy félreértetted az én szavaimat. MARCELLUSZ (gyűlölettel) Az esztergomi érseknek most kötelessége lenne kiközösíteni téged a keresztények közösségéből. IV. BÉLA (elmosolyodik) Nem kicsi ő ahhoz? MARCELLUSZ Ha jelenti a pápának az állásfoglalásodat, akkor a szentatya kiközösít! IV. BÉLA (szelíden) Mi az én megbocsáthatatlan vétkem, Marcellusz? MARCELLUSZ Azt állitottad, hogy célkitűzéseidet Isten sugalmazza a leányod által! IV. BÉLA Igen, Marcellusz. MARCELLUSZ Valid be, hogy ki hitette ezt el veled?! A leányod? És miféle magyar küldetés lehet az, amely csak a keresztény egyetemesség ellenében valósulhat meg?! Egy hithű apostoli király a népe állítólagos érdekeire hivatkozva sem tagadhatja meg az egyetemes egyház törekvéseit! IV. BÉLA A katolikus egyház törekvései nem eshetnek egybe a magyar nép törekvéseivel? MARCELLUSZ A te törekvéseiddel, az imént oly szerénytelenül megfogalmazott törekvéseiddel nem eshetnek egybe. IV. BÉLA De azt talán elismerheted, hogy a magyar nép érdekeivel egybeeshetnek a törekvéseim? 9
