Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit II. rész (dráma)
idegen érdekeket szolgálni az egyház egyetemességére hivatkozva! Nem a püspökök és nem az érsek és nem a pápa fogják eldönteni, hogy legyen Magyarországon magyar írásbeliség vagy ne legyen! A magyar király fogja eldönteni! És a magyar király már döntött! MARCELLUSZ (feláll) Figyelmeztetlek, királyunk, hogy teljesen a leányod hatása alá kerültél! IV. BÉLA (ő is felugrik, szembefordul Marcellusszal) Senkinek a hatása alá nem kerülhetek! A magyar király senkinek a hatása alá nem kerülhet! FÜLÖP (nyugalmat erőltetve magára) Csillapodj, királyom. Mi nem akarunk uralkodni helyetted, de te se akarj az egyház helyett uralkodni. Szép egyetértésben együtt fogunk működni egymással, mint amilyen szép egyetértésben eddig is együtt működtünk. Sem számodra, sem számunkra nincs más megoldás. Ha valóban megváltozott az álláspontod, bármiről legyen is szó, mi szívesen és türelmesen meghallgatjuk és igyekszünk megérteni érveidet. MARCELLUSZ Érveidet és nem kinyilatkoztatásaidat. És a te érveidet, és nem a leányod érveit! És arra is figyelmeztetnélek, hogy egészen másképp hangzik egy célkitűzés egy király szájából, mint egy apácáéból. FÜLÖP Ne légy türelmetlen, Marcellusz, ne ragadtasd el magad. Magától is rájön a mi királyunk, hogy mik az ő igazi érdekei és kötelességei. Nemegyszer bizonyította ő be, hogy okos, rátermett király, méltó az apostoli király legmagasztosabb címre. IV. BÉLA (kiabál) Nincsenek már érdekek és kötelességek, csak igazság van és önáltatás és hazugság! MARCELLUSZ (karját széttárva) De hiszen a mi királyunk már nem önmaga, mintha már egészen Margittá változott volna! Hát ki gondolhatta volna, hogy Margit ekkora hatással lesz rá! Hát eltűrtük volna mi a Margit viselkedését, ha megsejtjük, hogy ilyen hatással lesz a királyra. Nekem kellett volna résen lennem, én vagyok a hibás. IV. BÉLA (Marcellusz elé áll Mi bajod van az én leányommal, fráter?! Mit tudsz te az én leányomról? Hogy valami érdemlegeset is megtudj róla, én csak annyit mondok még, hogy aki főpap vagy főszerzetes a leányom igazságával nem ért egyet, az mind Istent, mind a magyar népet megtagadja! Ki azzal ebből az országból, ebből a világból! A pokolba azzal, akármilyen csuhát visel! MARGIT Édesapám, csillapodj, drága édesapám! FÜLÖP (a király és a rendfőnök atya közé rohan) A magyar egyház szervezetei, intézményei, szerzetei sosem fordulnának szembe veled, nagy király, és egyetlen magyar egyházfő sem ellenséged, és mindannyian a javát akarjuk a magyar népnek. Miért nem akarsz meggyőzni minket, ha változtatni óhajtasz a mai állapotokon? Miért csak kijelentesz, ha hiszel igazadban, miért nem érvelsz? IV. BÉLA Nem érvelek?! Hát hagytok érvelni?! Mit ágáltok itt előttem?! Menjetek vissza a helyetekre, és üljetek csendben, ha azt akarjátok, hogy érveljek, hogy meggyőzzelek titeket! Fülöp és Marcellusz leülnek. (Diadalmas mosollyal.) Semmi sem könnyebb, mint érvelni e kérdésben. Emlékeztek-e mindannyian arra, hogy én annak idején Magyarország és a magyar nép oltalmára ajánlottam fel a leányomat áldozatul Istennek? OLIMPIÁDESZ Hát hogy felejtettük volna el? IV. BÉLA (Fülöphöz) Te miért hallgatsz? FÜLÖP Dehogyis felejtettem el. IV. BÉLA Marcellusz?! MARCELLUSZ Én sem , hát én sem. IV. BÉLA: Nagyon helyes! Mert minden jelek szerint Isten az én áldozatomat örömmel elfogadta, és áldozati szolgálatra rendelte az én leányomat. De mi célból tette mindezt Isten? Nem az én vagy más emberfia felmagasztalása lehetett az ő célja, hanem az egész magyarság oltalmazása és küldetéstudatának az erősítése. És kérdem még 8
