Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit II. rész (dráma)
kódexeket, és ráadásnak a rovásirásos krónikáinkat és költeményeinket és régi törvényeink, szertartásaink meg szerződéseink gyűjteményeit, akkor már senki sem akadályozhatja meg, hogy a holt latin nyelvet minden téren felcseréljük az élő magyarral, akkorára nő a magyar nyelv becsülete! Mind az államigazgatás, mind az egyház, mind a művelődés nyelve a magyar lesz! Ha nem találjuk meg a régi magyar Bibliát, akkor ismét lefordíttatjuk! Nem lesz nehéz. Hiszen ha megtaláljuk a régi magyar irodalom maradványait, akkor megismerhetjük a magyar írásbeliség törvényen kívül helyezése után elfelejtett szavainkat, csak írásban használatos nyelvi fordulatokat, ámuldozva fogunk akkor ismerkedni a mainál fejlettebb magyar nyelvállapottal! Mikor indulunk már?! (Erőtlenebbül, de ugyanolyan elragadtatással.) Az írástudókat legalább három csoportra kell osztanunk. Nem, inkább négyre. Az első csoport kereshetné a három magyar nyelvű kódexet, a második a rovásírásos nyelvemlékeinket, a harmadik lejegyezné az énekeket és történeteket, amelyeket csak a regősök és jokulátorok ismernek, a negyedik csoport az új magyar írás szabályait dolgozná ki! Fülöp lehajtott fejjel ül; IV. Béla nyugtalanul. Marcellusz döbbenten nézi Margitot. OLIMPIADESZ (Margithoz rohan, esetlenül megsimogatja) Margit leányom, mi történt veled? Legalább hallasz engem? Érsek urunk, mondj már valamit a megnyugtatására. Király urunk, mondj te valamit. IV. BÉLA (biztató mosollyal) Nyugodj meg, kislányom. Összefogunk és megvalósítjuk a terveidet. Minden szép elképzelésedet. (Fülöphöz.) Mondj már te is valamint, érsek. Nem látod, milyen állapotban van? FÜLÖP Azzal csak rosszat teszünk neki, ha becsapjuk, ha hazudunk. Olimpiádesznek sikerül visszaültetnie Margitot a helyére. MARCELLUSZ Imádkozzunk, hogy Isten bocsássa meg Margitnak keresztényhez, apácához méltatlan szavait. MARGIT (felzokog) A keresztény magyar nyelvű írott költészet megszületett, de még mielőtt megismertük volna, meggyilkolták! FÜLÖP (Olimpiádeszhez) Priorissza, vezesd Margitot a cellájába. IV. BÉLA (Fülöphöz; élesen) Ne küldd most el! Válaszolj inkább a vádjaira! FÜLÖP Nincs Margit most olyan állapotban, hogy ... IV. BÉLA Ne Margit apácának válaszolj akkor, esztergomi érsek, hanem a magyar királynak. Hogy méltó válaszra késztessen, a magyar király ezennel kinyilatkoztatja, hogy a nyelvi kérdésben álláspontja azonossá vált a Margit apáca álláspontjával! FÜLÖP Szeretném, ha erről a kérdésről előbb négyszemközt beszélgetnénk. IV. BÉLA Én nem küldök ki senkit. Nem kettőnkre tartozik. FÜLÖP: Súlyosabb kérdés ez, mint gondolod, királyom. IV. BÉLA Ezért nem mered tanúk előtt kifejteni az álláspontodat? FÜLÖP (kimérten) Nem merem? Amikor én elégettem a két új keletű magyar nyelvű kódexet, akkor amellett foglaltam állást, hogy mind a régi, mind az újabb keletű magyar irodalom minden alkotását meg kell semmisítenünk. Nemcsak azért, mert a római katolikus egyház feje ezt megköveteli tőlünk, hanem mert én magam is úgy vélem, hogy elpusztításuk helyes, szükséges, elkerülhetetlen. IV. BÉLA Örülök, hogy kérlelhetetlen akaratodat nem öltöztetted kenetteljességbe. így döntésemet én is köntörfalazás nélkül, kíméletlen szavakkal jelenthetem be: elég erős már hozzá a lelkem. Halljátok hát elhatározásomat: Ezennel kiveszem az egyház kezéből a magyar írásbeliség és az egész magyar művelődés ügyét! (Egyre indulatosabban.) Mert méltatlanoknak bizonyultatok hozzá, érsek! Én ettől a perctől kezdve nem csak hadvezér vagyok, nem csak diplomata vagyok, nem csak gazdasági életünk irányítója vagyok, hanem a teljes hatásköréhez ragaszkodó magyar király vagyok! Mindenért, ami Magyarországon történik, ami a magyarokkal történik, azért én vagyok a felelős! Uratokat tiszteljétek ezután bennem, főpap! Méltó királya akarok lenni Magyarországnak! Senki pap, se érsek, se püspök, se rendfőnök nem fog itt 7
