Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Szőke Katalin: Az orosz nacionalizmus: metafora és valóság (Szilágyi Ákos: A negyedik Oroszország)
Szőke Katalin Az orosz nacionalizmus: metafora és valóság (Szilágyi Ákos: A negyedik Oroszország) „Oroszország többek között azért is rab, mert költészetet vél felfedezni a puszta erőben, és dicsőségnek tartja, hogy a népek madárijesztője lehet.” (Lev Tolsztoj) 4^-^zilágyi Ákos könyve szöveggyűjtemény, s mint a jó szöveggyűjtemények általában, A negyedik Oroszország is meghatározott koncepcióra épül, melyet az összeállító a könyvhöz írott bevezetőjében ismertet. Szilágyi egyfelől tükröt akar tartani a magyar olvasó elé, hogy az orosz nacionalizmus gyakran karikatúráig torzuló vonásaiban ráismerjen saját keleties arcára (romantikus antikapitalizmus, „harmadik út” stb.), másfelől az orosz történelem jellegzetes kérdéseinek (Ki a bűnös? Mi a teendő?) örök visszatérését, tulajdonképpeni ördögi körét vizsgálja a XIX. század harmincas éveitől kezdődően egészen napjainkig a kiválasztott irodalmi, filozófiai és publicisztikai anyagon. A kötetben közölt szövegek egymásutánja már önmagában gondolkodásra késztet, s ki-ki habitusának, képzettségének és kulturális hagyományainak megfelelően értékelheti a könyvből kibontakozó eszmetörténeti panorámát. A szövegek „kronológiai mozgásának” a legszembetűnőbb sajátossága abban rejlik, hogy minél közelebb érünk a jelenhez, az egykor nemes metaforák (Csaadajev, Dosztojevszkij, Szlovjov, Bergyajev eszméi) egyre alantasabbá válnak, „valósággá” silányulnak, főképp az „újnacionalisták” (az orosz fasiszták) színvonaltalanul öntelt publicisztikájában. A kötet összeállítását érintő egyetlen kritikai észrevételem is e jelenség bemutatásával kapcsolatos: az arány és a történeti hűség érdekében nem ártott volna a jelenlegi „neoszlavofil” antiszemiták és nemzeti bolsevisták felmenőitől, a feketeszázas sajtóból egynémely írást kiválasztani, hiszen nemcsak 1917 óta létezik Oroszországban agresszív nacionalizmus és útszéli antiszemitizmus. Az orosz nacionalizmus fő dilemmája: Oroszország vagy Európa? Az orosz nacionalizmus „klasszikus” korszakában, a XIX. században is elválaszthatatlan volt a birodalmi gondolkodás gigantizmusától: az oroszok önmagukat nem más nemzetekkel, hanem egy földrésszel, Európával állították szembe. A XIX. század harmincas, negyvenes éveiben a szlavofil gondolkodók Oroszország sajátos történelmi útjának a lehetőségét az „ideál” képviseletével, a népben rejlő „belső erővel”, az „erkölcsi meggyőződéssel” (Ak- szakov) magyarázták, s igazi romantikusok módjára ezeket az értékeket nem a valóságból merítették, hanem az orosz irodalom és folklór sugallta Oroszország-képböl. A „birodalmi gondolkodásnak” Oroszországban a kezdetektől fogva volt egy hivatalos és egy népi változata. A legjobban ez a jelenség talán a Pétervár-mítoszban követhető végig. Az orosz kultúrában Pétervár megalapítása óta két elképzelés feleselt egymással a város eredetére, státuszára és jövőjére vonatkozóan. A birodalmi fővárossá kinevezett Pétervárt, I. Péter erőszakos európaizálási törekvéseinek megvalósult szimbólumát a korabeli „hivatalos” 92
