Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Filip Tamás: Áthallások (vers)

Filip Tamás

Áthallások

Látom nagyapámat a buckák között: egy spirituszfözön melegít valamit.

És nem tudom lerángatni az ablakot, hogy odakiáltsam neki:

„Hogy kerülsz ide, öreg?”

Néptelen, salakos pályák.

Jobb kéz felöl a terroristaképző tábor — ráismerni a repülögépmakettről.

Aztán sok szemét, barakkok, s gondolom óvóhelyek is, a föld alatt.

A rádióban vendégmunkások üzenik haza: „Ne aggódjatok, még megvagyunk.”

De későn ad ellengőzt a masiniszt, s a vonat valami viharsávba csúszik, ahol csupa áthallás lesz minden,

s a gondolataink összeérnek.

A szerkezet megsúlyosul, és nem mozdulnak a részei.

Lángvágóval kell majd szétbontani az összeégett tömeget.