Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)
CECÍLIA Miért hagysz akkor most magunkra minket? MARGIT A mívelőházba indultam. Nagyon örülnék, ha velem jönnétek. KATARINA Mesélnél akkor nekünk a magyar szentekről? ALINKA (közeledik feléjük) Szent Istvánról mesélj. ILONA (ő is) Inkább Szent Erzsébetről. MARGARÉTA (ironikusan) Ha már szentekről tart előadást, miért ne éppen saját szent rokonairól beszélne? CSENGE Akárkiről mesél, engem nem érdekel. (Otthagyja őket.) BENEDIKTA (gúny nélkül) Arról a szelíd, alázatos királykisasszonyról mesélj, aki valamikor te voltál. ERZSÉBET A cselédmunkát szerető királykisasszonyról mesélj. MARGIT (szelídenJO,a mosogató, takarító, beteget ápoló Margit. Milyen boldog volt az. Úgy érzem, nem adatik meg nekem, hogy visszaváltozzam azzá. (Magába mélyed, majd fanatikusan.) Mind a magyar királynak, mind a magyar király leányának, minden magyaroknak, még az apácáknak is most csak Szent István lehet a példaképe! Hisz Isten nem azért magasztalta-e fel Szent István királyunkat, mert ő volt az, aki hivatottá erősítette Magyarországot az Isten által legfontosabbnak, legszentebbnek tartott küldetés betöltésére: hogy a népek békés együttműködését, a keresztényi testvériséget veszélyeztető minden hódító nagyhatalmi törekvést megtörjön?! Nem szolgáltak-e Isten hatalmas örömére az ő példátlanul nagy haditettei? Hisz Isten nevében vezette a magyarságot akkor is, amikor a német—római császár Közép-Euró- pába betört hadait volt kénytelen megsemmisíteni! És nagy győzelmeivel nem vetette-e alá mind a nyugati, mind a keleti keresztény világot az együttműködés Isten által sugalmazott szép szabályainak? Olimpiádesz, Fülöp és Marcellusz lépnek be. MARCELLUSZ Mi történik itt a kapitulumházban?! Az imádságnak a háza ez, vagy a féktelenkedésé?! MARGIT (nyugodtan) Szent István királyról beszélgettünk. (Észreveszi Fülöpöt, felé fordulva.) Mert Szent István érdemeinek köszönhetjük, hogy Isten most kinyilvánította féltő szeretetét a magyarság iránt. Felhívta figyelmünket az újfajta nagy veszedelemre: hogy a nyelvek és műveltségek ádáz küzdelme következik az elsőbbségért. MARCELLUSZ Felismerted-e végre, hogy ki lépett be közétek a kapitulumházba?! MARGIT fvidáman) Nagy örömmel ismertem fel Fülöp esztergomi érseket! Már régóta várom. Remélem, nem menekülsz el, hanem meghallgatsz engem, Magyarország főpapja. FÜLÖP Alkalomadtán, leányom, természetesen. Most egyéb sürgős elfoglaltságaim . . . MARGIT (élesen) Isten üzent neked általam! Meghallgatod-e Isten üzenetét?! MARCELLUSZ Azonnal távozz a kapitulumházból, Margit. Azonnal, tiszteletlen leány! Mindannyian menjetek a dolgotokra. FÜLÖP Hagyd beszélni Margitot. MARGIT (közeledik Fülöphöz) Legfontosabb feladatod most Isten akaratának az érvényesítése kellene hogy legyen: kényszerítened kellene az egyház magyarországi tisztségviselőit, hogy méltóvá váljanak a magyarok szent hivatásához. MARCELLUSZ Éigyelmeztettelek, érsek urunk . . . FÜLÖP Hadd folytassa a királylány. OLIMPIÁDESZ Bárcsak az apáca folytatná. MARGIT A magyarországi egyházatyáknak, elsősorban neked, Fülöp érsek, de a kalocsai érseknek is és minden püspöknek, minden rendfőnöknek igenis szembe kell néznie a magyarság sorskérdéseivel, lelkiismeretesen meg kell vizsgálnia, mit kell építeni a magyar nép leikébe, hogy továbbra is, mindig és bármilyen körülményben méltóképpen tölthesse be közép-európai hivatását — a magunk és minden békés nép biztonságára és Istennek örömére! Hogy nagy és szép céljainkat megvalósíthassuk, minden világi és egyházi tisztségviselőnek igazolnia kell rátermettségét: alkotó gondolkodás37
