Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)

OLIMPIÁDESZ Hogy lehet igaza annak az apácának, aki szembefordult az egyházzal?! Ó, Istenem! Istenem, ne hagyd Margitunkat elkárhozni! Szabadítsd meg a kísértéstől! MARGIT (csendesen) Hátha az egyház fordult szembe most Istennel, s nem én . . . OLIMPIÁDESZ Ne folytasd, Margit leányom, ne folytasd! Apáca vagy, leányom. Ó, hol van az én igazi Margitom?! (Elsírja magát.) Ó, abban reménykedtem én mindig, hogy hasonlóvá válsz Szent Erzsébet nénédhez. Ő semmit sem ismert a szereteten, aláza­ton, engedelmességen kívül! Hát az ő útja a te utad, hogyan térhettél le róla?! MARGIT Olimpiádesz, én . .. OLIMPIÁDESZ Kérjed, Margit leányom, a Szent Erzsébet segítségét! Az ö segítségével, biztos vagyok benne, képes leszel legyőzni a kísértéseket, akármekkora erővel támad­nak, az ő segítségével megtalálod régi önmagadat! MARGIT (felnevet) Szent Erzsébet nővérem! Ó, hát oly kimondhatatlanul nagy tisztelet­tel nézek én fel őreá, de mi állhatna távolabb az ő világától, mint éppen az én világom! Hogy irigylem őt! Ő még legrosszabb álmában sem álmodhatott olyan veszedelmek­ről, amelyek azóta sújtották a magyarságot, és a még nagyobbakról, amelyek csak fenyegetik egyelőre. Miért is törődött volna ő a magyar írásbeliséggel, ha akkor még semmi és senki nem kérdőjelezte meg, hogy a magyarság idők végezetéig méltóképpen betöltheti az Isten által reá bízott küldetést: hogy Közép-Európa legyőzhetetlenné erősítésével, összefogásával Isten földi világát egyensúlyban tartsa! (Egyre jobban elragadtatja magát.) Ó, Szent Erzsébet nénémnek még nem kellett következtetéseket levonnia egy tatárvészből, a katolikus keresztény világ egyetemességére, egymásrau­taltságára vonatkozó lesújtó következtetéseket, és őneki nem kellett küzdenie a ma­gyar nyelvű írásbeliség felülmúlhatatlanná szépítéséért, megbecsültetéséért, gazdagí­tásáért, erősítéséért, mert akkor még semmi, de semmi nem utalt arra, hogy a nyelvek és anyanyelvi műveltségek meg fognak küzdeni egymással az elsőbbségért. És Isten sem tarthatta akkor még fontosnak, időszerűnek, hogy figyelmeztesse őt mindezekre. OLIMPIÁDESZ (megrázza Margitot) Mi van veled? Figyelsz rám? Hát mibe hajszolod te bele magad?! Ó, inkább hagytam volna, hogy tovább korbácsoljanak! Sötét. 4. kép A kapitulumházban. Margit az oltár előtt térdepel, imádkozik. Az apácák nesztele­nül felsorakoznak a háta mögött. MARGIT (egyre hangosabban) Ha nincs más kiválasztottad a magyarok közül, Minden­ható Isten, akkor erősítsd az én áldozati hivatástudatomat, mert egyre érthetőbb, hatékonyabb szavakkal és cselekedetekkel kell megvilágosítanom a magyarok előtt a Te akaratodat, célkitűzéseidet, hogy továbbra is méltóképpen betölthessék az Általad rendelt küldetésüket: Szent István-i akarattal és hittel legyenek képesek megtörhetet­len egységben megtartani a Kárpát-medencét, Közép-Európát, hisz tudván tudjuk, hogy semmi más, csak ez képes biztosítani a Te földi világod egyensúlyát. ALINKA (Margit mellé térdepel) Erősítsd Margit nővérünk hivatástudatát, Mindenható Istenem. ILONA (S is Margit mellé térdepel) Hallgasd meg Margit nővérünket, Mindenható Istenünk. CSENGE (kiabál) Szeretnék biztos lenni abban, hogy Margit most valóban imádkozik Istenhez! Mert az is lehetséges, hogy csak káromolja Őt! KATARINA Ne törődj az irigyekkel és a rosszhiszeműekkel, Margit. Akik bíznak ben­ned, azok megvédenék téged. Margit feláll, elindul. Irgalmatlanul megbüntetjük azt, aki sértegetni merészelt téged. MARGIT (megáll Katarina mellett) Engem senki sem sértegetett. Egyetlen sértő szót sem hallottam. 36

Next

/
Thumbnails
Contents