Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)

ván mindannyiszor az Ave Mariát. (Az apácákhoz.) Lépjenek elő, akik vállalják a Margit megkorbácsolását. Senki nem lép elő. OLIMPIÁDESZ Csenge! CSENGE Nem emelhetek korbácsot Margitra, mert én gyűlölöm őt. OLIMPIÁDESZ Stefánia! STEFÁNIA Nekem sem rokonszenves Margit. OLIMPIÁDESZ Alinka. ALINKA Én tisztelem és szeretem Margitot. (Előlép.) OLIMPIÁDESZ Erzsébet! ERZSÉBET Nem értem, hogy mi van Margittal, de már nem gyűlölöm. (Előlép.) OLIMPIÁDESZ Katarina! KATARINA Úgy érzem, kezd tiszteletet kiváltani belőlem a Margit viselkedése. Gyűlöl­ni semmiképpen sem gyűlölöm. OLIMPIÁDESZ Jogod van tehát segédkezni a diszciplinálásában. Miért nem lépsz ki? KATARINA Nem akarok fájdalmat okozni neki. OLIMPIÁDESZ Egy apáca nem mindig azt teszi, amit szeretne. Teljesítsd kötelessége­det. Katarina előlép. OLIMPIÁDESZ Anna! ANNA Én nem értem Margitot. De nekem még mindig ellenszenves. OLIMPIÁDESZ (mérgesen) Miért ellenszenves, ha nem érted?! ANNA Nem tudom. De ellenszenves, hát nem korbácsolhatom. OLIMPIÁDESZ Margaréta! MARGARÉTA Tulajdonképpen semmi bajom Margittal. (Előlép.) OLIMPIÁDESZ Benedikta! BENEDIKTA Én sem rokonszenvezem Margittal. OLIMPIÁDESZ Többiek?! Lépjen még elő valaki. JUDIT Én is inkább gyűlölöm Margitot. SZABINA Én is. CECÍLIA Én is. ILONA Nem is tudom . .. Hát gyűlölni miért gyűlölném? (Előlép.) OLIMPIÁDESZ (egy korbácsot nyújt Ilonának) Kezdjed te. Mindannyian tízet vágtok Margitra. Vetkőztessétek már! Margitot derékig levetkőztetik. Ilona korbácsolni kezdi. Az ötödik ütés után kiabálni kezd. Hagyd abba! Hagyd azonnal abba! (Odarohan, kiveszi az Ilona kezéből a korbácsot.) Én magam fogom folytami! Menjetek mindannyian a mívelőházba! Induljatok már! Az apácák kimennek. (Margit mellé térdepel: sírás hangon.) Bocsáss meg nekem, Margit leányom, bocsáss meg. Nem én határoztam el, hogy meg kell téged fenyíteni! Én még tiltakoztam is! De hiába tiltakoztam. Öltözz fel szépen, megfázol. (Miközben segít Margitnak felöl­tözni.) Hogy is gondolhattam, hogy végig bírom nézni, hogy téged korbácsoljanak, hogy is gondolhattam. MARGIT Szegény, szegény Olimpiádesz. Felállnak. OLIMPIÁDESZ (kétségbeesetten) Margit, legszeretettebbem, hát hogy juthattunk mi idáig? Hogy válthattad éppen te ki feljebbvalóink haragját, te, aki mindig legengedel­mesebb, legalázatosabb, legáhítatosabb voltál?! Ugye, az igazi Margit vagy te? Na­ponta fogok imádkozni meg véniákat tenni, hogy segítsen neked Isten legyőznöd a lelkedben oly erősen támadó kísértéseket, aggodalmakat. MARGIT Nyugodj meg, drága Olimpiádesz. Majd megérted, hogy nekem van iga­zam . . . 35

Next

/
Thumbnails
Contents