Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Utassy József: A kis Harmonikás, Pofon Szent Antalnak (versek)
Utassy József A kis harmonikás Dadogós unokatestvérem jött értem, engedne el anyám a fonóba harmonikástul, hogy húzzam nekik a talpalávalót. Éjfélig nyaggattam ruszki harmonikámat, amikor elém állt hatalmasan, némán: legény Vincze Gyurka és barátja, Turza Vilmos. Játszd el nekünk, öcskös, az Akácos utat, különben leverjük szemöldöködet bajusznak! Megértettük egymást?! — Aligha. Mert elnémul a hangszer, hallgat a muzsika csöpp zsarnok láttán is. Egy kapualjból törtek rám. Vili szemembe világított, Gyurka ütött. Gondolatban mindkettőjüket saját halottamnak tekintettem. Az égen apám ellopott ezüstórája tündökölte a pontos időt. Pofon Szent Antalnak Történjen aminek történnie kell, de bárhogyan is essék, én ennek a szilvásváradi tanárnak kitépem a haját tövestöl! Úgy pofon vágott kétszer is, hogy könny szökött a szemembe, sós víz. Akkora kövér csöppek potyogtak ölembe, mint szülém olvasóján a szemek. Ám nekem Isten sem cimborám, sajnos, mióta Szent Antal utamat elállta. Délután volt, rekkenö hőség, vágytam hát fatornyos templomunk hűvösére. Először félre akartam verni a harangot, de aztán meggondoltam magam. Látják úgyis, micsoda láng lobog szememben, micsoda pusztító tűzvész! Az árvák gyönyörű haragjával közelítettem Szent Antal felé, és: dirr-durr Mint aki jól végezte dolgát, belemostam kezeimet a szenteltvíztartóba. 19
