Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Nagy Gáspár: Szemközt a személytelennel, Ne válaszolj, én tudom, Nem akarhatom vereségedet (versek)
Nagy Gáspár Szemközt a személytelennel Ő ott haldoklik távol Távolodik egy hajó a parttól Te itt haldokolsz közel Hálóba fogott hal utolsó vízkörei Én végül is már a föld alatt Élek halotton örökös kapkodásban Ők nagyon halódnak Elvesztegettek már minden esélyt Ti hiába csúsztok át kőfalon A repkény befutotta az összes időt Mi pontban éjfélkor várjuk Szabadon eljöhetne de nem jön el Ne válaszolj, én tudom (Kedves Márleel!) Leomlott-e már szád szélén a mosoly a flegma fintor? Elhiszed-e már vérednek hogy fénytelen álmos krónikát ír? Elmondtad-e már a nyári délután fullánkos hideg híreit? Leapadt-e már szíved közepéről a gyászharang kékszilva ütése?
/
