Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Gazda József: Szerettük, felneveltük (A gyermek helye a régi típusú falusi családban)

lelően, a hagyományos normák, elvárások szerint kistafírozták, a fiúknak otthonról gondoskodtak, de azt elvárták, megkövetelték, hogy erkölcsi-vagyoni-anyagi elvárásaiknak megfelelően házasodjanak. A családalapítással azonban nem szűnt meg törvényszerűen a függőségi viszony, amíg a szülők éltek, segítették gyermekeiket, majd: elvárták, hogy azok is segitsék, támogassák, gondozzák őket.

RGI: Vasárnap mi, leányok összefogóztunk, húszán vótunk, huszonötén, harmincán mentünk az utcán dúdolva végig. Mind a három utcán végigmentünk, aj, hogy szerettek bámulni a népek. Úgy dúdoltunk! Jött a Kisutca, az is lemaradt. Az olyan vót, mint egy sétatér.. . Fiatalok vótunk, 14-15 évesek. Mikor 15-16 évesek lettünk, akkor is összefogtunk, mentünk a Kis utcába le s fel. A Kövecsestől felfelé van az a kis szűk utca, mindig odamentünk. S oda leültünk a gyökerekre, s jól telt.

1ST: Nem is gondolja, aki nem ismeri, hogy mi van itt augusztus 28-án, a szentpáli nagyvásárkor! Régen minden lány újruhát csináltatott arra! Itt előttünk tánc, a harmadik ház előtt tánc, ott túl tánc, ott megint tánc! Lejebb táncház. Nem is gondolja, milyen tánc vót itt. Aztán vót egy sültesné — sültes Teri, úgy hívták — olyan nagy tálak vót, sült bennek a drága flekken, a nagy kövér kezeivel tette a nagy szelet húst egy-egy nagy szelet kenyérre. . . S húzták a zenét, sürgött forgott a fiatalság. . .

KJ: Karácsonykor három napig tartott a tánc. Külön vótak a kicsi legínyek, leányok, külön a fiatalok. Ahol a fiatalok vótak, oda mentek a fiatal házaspárok is. Tizenkét, tizenhárom házaspár, vittek egy-egy demizson bort, megcukrozták, s meg vótak híva valamelyik kollégához. Ott jól mulattak, táncoltak. Mikor jól bepálinkáztak, akkor hej, gyerünk oda, ahol a legínyek táncoltak, a leányok. Akkor azoknak meg vót adva két nóta, hogy azok is táncoljanak, a fiatal házasemberek. Mikor kimulatták magukat, mentek haza.

Pl: Nálunk mindenkihez elmentek a hívogatok, a lányokat meghívták személyesen. A lányok ingyen táncoltak, de a fiúk fizettek értük is. Amelyik volt a kezes, az küldött valakit, hogy: menj hívogatni! Vagy éppen az hívogatott, aki csinálta a táncot. Például a mi időnkben legtöbbet én csináltam. Én nem vótam fiatal se már, me én elég sokat legénykedtem, elmentem én, s hívogattam. Csak elmentem, s az édesanyjának mondtam,- hogy legyen szíves, este engedje el a lányt a táncba. Csak ennyi vót az egész, s akkor mentünk tovább. Két fiú vagy négy fiú járta körbe a falut. Azok pántlikásan felöltöztek, a bal karjukon s a kalapjukon szalag, és vót egy pártájuk, be vót tűzve abba is a szalag. És úgy mentek, három szalaggal.

SJ: Vótak fonók, rígebben ott fontak a lányok, osztán mentek a fiúk is, ott szórakoztak. Odament a fiú, amelyik fonóba vót a szeretője. Hazakísírte! Amikor táncba kellett vinni este, télen, elment a szülői házhoz, s elkérte. Megengedi, vagy nem. Azt mondták a szülők: megengedjük, de hozd haza. Osztán haza is kellett kísírje.

SKJ: Nagyon vigyáztak ránk a szüléink. Erősen fegyelemben tartottak. Csak reánk néztek, s már annyi vót, mintha jól kaptunk vóna. Én is kaptam. Hazakísért a legény a kapuig, intettek, menjek bé, hánem mentem, me a legény nem eresztett. Mikor bémentem, úgy elvert egy léccel, hogy egy hétig hordoztam a kékségít. Én kaptam bizony. Mikor elmentünk a táncba vagy a bálba, reám nézett, nekem azonnal haza kellett menni, hiába mondtam, ne, édesanyám, még egy nótát, vagy egy kicsit üljünk, nem lehetett. Mikor azt mondta, haza kellett menni. Ilyen rend volt nálunk. Édesanyám olyan karakteres volt mindegyikkel, a fiúkkal is, a lányokkal is.

BCsK: Ha szerdán jött a legény vagy pénteken, akkor vaj lágy tojást tettek oda, vaj egy mosát, csúfságból, hogy mé ment fel kedd este a leányokhoz. Nanó vette ki Pistának a zsebiből. Hol vótál az este? A leányoknál vótál, me lágy tojás vót a zsebedbe! Dugva belétették oda!

SKJ: Nálunk is úgy vót, csak csütörtök, szombat és vasárnap mehetett a leánhoz. Oda be a szobába, ahol vótak édesapámék. Akkor nem vót külön szoba. . . Jaj, nálunk — mikor nagyleány vótam — kilenc-tíz is jött egy este, s ott ne, szórakoztunk. Osztán vót köztük, amelyik jobban tetszett. Eljöttek, hazakísértek a fonóból, s ott viccelődtünk. Vót leány, hogy lett szerelemgyereke akkor is. Kigúnyolta a falu, de hát azt szerelemből csinálták,

58