Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Gazda József: Szerettük, felneveltük (A gyermek helye a régi típusú falusi családban)

nem vót mit tenni. Került osztán valaki neki. Legtöbbet az vette el, akitől megterhesedett.

SJ: Nagyon ritka eset vót, nagyon ritka. Ezer közül egy — ha megtörtént. Aztán le vót nízve az afféle. Szígyellték. Aztán az ki is vót közösítve a fiatalság közül. Nem engedtík oda.

SKJ: Szigorúság vót. Nem mentünk, ahova akartunk. Csak ahová engedtek. . . De azért szerettek!

SJ: Húsz íven alul nem ment fírjhez. Ritka, nagyon ritka eset vót. Mert rígebben nem úgy volt, mint most. Egy leány? Az meg kellett tanuljon fonni, szőni, fagdasni. Ételt csinálni. Mosni. Mezei munkát, mindent. Aratni, kapálni, szénagyűjteni. Meg kellett tanulja, s csak azután mehetett fírjhez. Nem lehetett, hogy nem tud semmit, s má menyen! Tizenhét, tizennyolc éves kortól udvaroltak neki. Konfirmálás előtt még gyermek volt. Ha konfirmált, akkor szabad vót, hogy menjen a táncba. Me akkor kivettünk egy csűrt egy évre, s aztán egy évig ott táncoltunk minden vasárnap. Télben ahol volt a csűr, ott volt ház is. Táncoltunk benn a házban. A fiúk katonaság után házasodtak. Előtte nagyon de nagyon ritka. Egyet tudok, az mikor tizenhét éves vót, akkor házasodott meg, mindenki kacagta. Más katonaság előtt még szóba se jöhetett, hogy megnősüljön.

BTR: Azt mondta szegény anyám: a vallásotok után s az anyanyelvetek után keressetek magatoknak. Pedig jó a sok nyelv, de az mégis úgy jó.

SJ: Szegény családból a gazda fiú nem vett. A rangra sokat adtak! A szegíny csak szegínyt vehetett el. A gazda az gazdát. Akármilyen szíp volt, azt mondta: hogy vegyem el azt, nincs semmi födje. Inkább veszem a másikot, me van sok födje. S aztán: ez ennek a gyermeke, az annak. A rang! Megníztük azt is, hogy jó dolgú-e? Meg biza. Az vót az első. Amelyik nem vót jó munkás, azt nem nagyon kérte senki. Vótak olyanok is, hogy csak hevert. Igaz, hogy gyengín is ílt, me ha nem dolgozott, nem vót, ami kell. S máma is megnízik, hogy jó munkás vagy nem. S a fiú is. Amelyik elkártyázza, s elissza a pénzit, nem nagyon kap lányt.

BTR: Én tudtam, hogy a leányt amikor kérik, akkor adják. S aki után akar menni, annak adják. A tizenhatot betöltötte, tizenhétbe vót. Ha úgy akart, menjen. Én nem elleneztem, hogy átkozzon, s még a fődbe se nyugodjak.

SzBV: Nem engedtek, me a férjem nagyon szegény vót, és ide gazdaság kelletett. Vince kért, én elmentem vele. Aztán apám nem beszélt hat évig velem, amér szegény vót a férjem. De azért csak megéltünk úgy, a szegénységbe is. Nem nagyon kellett győzzön, hogy szökjem meg vele.

BTR: Hogy őszinte legyek, őszintén mondjam meg, itt a család olyan vót, hogy olyan nagyravágyó vót, az uram nagy nemzetségből vót. Én mikor arra került a sor, hogy menjenek férjhez, nem akarták adni. Pedig katolikus fiú kérte, háromszor kérte, s nem adtuk. Aszongya a leányom, nem megy a templomba, me fáj a foga. Mikor hazajöttünk, a hült helyit kaptuk. Me vót Bálványos váralján férjnél egy leány, elmentek oda. De másod estére visszajüttek oda az ük lakásukhoz. Másnap aztán elmentek, akkor Désre kellett menni, fogadtak szekeret, elmentek a vérvizsgára, s megesküdtek, elmentek a háztól, de úgy, hogy senki nem ment oda az esküvőre se. Mekkora szívfájdalmat kellett hogy éljek! De nem vót szavam. Én mondtam nekie: Te András, ezt a nagy bánatot ne csináld nekem! Hiába. Osztán megengedte, hogy vettem a lányomnak egy kanapét, s a ruháit odaadtam neki. . .

RGI: Az én édesanyámnak minden két évben lett egy leánya. S mindegyiket elkészítette úgy, ahogy akkor vót a szokás. Mindegyiknek adott ládát, kettőt, párnát nyolcat, derekal- jat, szőtteseket. Sokat dolgozott az én édesanyám.

Szí: A vagyont is úgy adtam az egész gyermekeknek, mint ahogy adtam az elsőnek. Úgy adtam az utolsónak is. Egyformán. Úgy hogy most ha meghalok, nem követelhetnek semmit. Nem okozhatnak, hogy Katalinnak vagy Rózsikának adtam többet, vagy nem tudom, melyiknek. Onnan kaptatok, ott vótatok, láttátok, hogy melyiknek mit adtam. ..

BPA: Nem akarta, hogy ezt vegye el, vegye, akit ű akar. Met az a jobb. Osztán vót baj is ebből.

59