Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Bogdán László: A szökés (elbeszélés)
nagyvonalúan mozgatni a gyérülő számú munkaképes lakosságot. Ninó pedig, mindég nőpárti lévén, nem csinált tulajdonképpen semmit. Ő csak egyszerűen szerette, ha szerették, s nem tett különbséget szeretői között azon az alapon, hogy éppen hány évesek. Kizárólag kebel- és fenékformák, szem- és hajszínek alapján szortírozta őket, és saját bevallása szerint előnyben részesítette azokat, akiknek kedvére való volt az illatuk . .. Szédelgésért, kiskorú lányok elcsábításáért, üzletszerű kéjelgésért ültették le végül. „Igaz, elmentem időnként idősebb mámikkal is, mért, élni is kellett valamiből?” Természetesen, lehetne folytatni, de azt hiszem, nem érdemes. A lényeg, hogy a fiúk most szökésben vannak, a tehervonat elzötyögteti őket hajnalra annak a félreeső kis mezővároskának az állomására, ahol velem fognak majd találkozni. Ninóval való tárgyalásaink értelmében én itt várom őket; a történet tehát — a kútkáva körül üldögélő és a hajnali vonatra váró fiúkra koncentrálva — végre beérheti önmagát. Hajnalban egy személlyel utazunk majd a fürdőhelyre, remélhetőleg még nem adták ki az országos körözést — mondom Ninónak — végeredményben május elseje van, mással vannak elfoglalva, néhány perc alatt felszívódhatunk majd a fürdőhely amúgy is forgalmas állomásának környékéről, bevethetjük magunkat a környező sűrű erdőkbe, és körülbelül kétórás erőltetett menet után már el is érhetjük első és ideiglenes célunkat: a hegyi tavat. A parton, néhány sátorban, a galeri vár ránk. Ott majd eldől a többi. — Nem értem — mered rám Filcsik. — Mi dől el? — Az, hogy mihez kezdünk magunkkal — jelenik meg a kútkáva mellett a kevés szavú, aprótermetű Kázmérka is. — írtam egy levelet Ferinek, súgja titokzatosan Ninónak. Ő majd küld egy névtelen feljelentést, onnét, ahol most meghúzta magát, Balambérnak, hogy itten és itten látott minket, hogy ezen és ezen a környéken bujkálunk, a bogáti erdőben. Ezzel is elterelhetjük darab időre a nyomozás figyelmét. — Ha egyáltalán lesz nyomozás — legyint Ninó. — Ezek biztosra veszik, hogy magunktól visszatérünk majd, hiszen haza nem mehetünk, s aki előtt elzárult az otthon, az csak az ő műintézetükben ülhet, nyilván, hát hol máshol? A könyökömön jön ki már ez a balambéri logika, Makarenkóval fűszerezve. — Dehát végeredményben mért ne mehetnénk néhány napra haza? — elégedetlenkedik Filcsik. — Mert legelőször otthon keresnek — vigyorog Xavér s szemét dörzsölve néz körül, ásít, mielőtt visszaaludna, még rosszkedvűen jegyzi meg — Mit gondolsz koma, ezek sem most estek le a falvédőről. — Mindenesetre néhány hét tóparti üdülés után — álmodozik tovább nyitott szemmel Ninó s felállva tesz néhány álmatag tomamozdulatot is, tétován csapva a levegőbe — majd leugrunk a tengerre. Az lesz majd az élet, szarosok. A dolcse vita . . . — S ha elkapnak? — okvetetlenkedik Filcsik komoran. — Akkor visszavisznek oda, ahonnét elszöktél, nagyokos. Ez a rizikó. De ha nem kapnak el, lehet néhány jó hónapunk a tengerparton. Napfény, víz, zene, gyönyörű lányok. Még mi kell több? — És miből fogunk megélni? — Amire leérünk, már megkezdődik a szezon — magyarázza Ninó —, kisegítő munkaerőre mindég szükség van valahol, ha minden kötél szakad, elmegyünk 14
