Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Gazda József: Szerettük, felneveltük (A gyermek helye a régi típusú falusi családban)
az a rongyvőlegíny a rongymenyasszonyt. A tyúkketrecben volt felvetve a babának az ágy. Mi csináltuk a párnákat is, az ágyat is. S akkor játszottunk, énekeltünk. Jőnek, jőnek, hogy vigyenek, / Hol a pártám, hogy készüljek. Kocsi, szekér a kapuba, / Teli ládám az ajtóban... Vagy: Édesanyám sok szép szava, / Mit fogadtam, mit nem soha. / Megfogadnám, de már késő, / Hull a könnyem, mint az eső. S azt is énekeltük, hogy: Az ökör a fődet nem magának szántja. / Édesanya lányát nem magának tartja. / Szépen felneveli, szárnyára ereszti, / Keservesen nézi, hogy más üti-veri. RGI: Mikor az iskolának vége volt, a kert végiben volt egy olyan hely, úgy hittük, Kocsis kert. Ott játszottunk. Venyigéből fontunk házakat, s játszottunk. Ott ne, hunyócs- káztunk, bujj-bujj zöldágaztunk. Mint a gyermek. BMS: Csináltunk burdékot ott a rétbe, ültünk essze többen. KPE: Tavasszal a lapdával játszottunk, azt mondtuk, hogy futunk kótyára. Vertük a kótyagot. Üttük a lapdát, s meg vót jelezve, hogy melyik meddig tudja elütni. . . Ketten ütték, s mind a kettőnél vót bot. Fut tak, s összeverték a két botot, a két fél. Meg vót jelezve, hogy meddig üti el a lapdát. Ha elment odáig, nyert. Ha nem ütte el odáig, nem nyert. Egyszerre indultak el a lapdaütísre. Onnat indultak el, ahol összevertík a botot. KJ: Vót kicsi tánc. Egy darabig, mikor én is fiatal vótam, vót a legínyeknek külön tánc, nem ott táncoltak, ahol a nagylegínyek s nagy leány ok. MHM: Amikor én iskolába jártam, a tanulás ment egészen hét osztályig. De már azelőtt, mint leánkák, fonóba jártunk, mit mondjak, olyan tíz éves koromtól. Két este mentünk egy leánkához. Meg szoktak kínálni, hol almával, hol kakast csináltak törökbúzából. Ez történt egyik este. Akkor másik este: na, gyerekek, játszódjunk! Menjünk, játszódjunk valamit. Na mit? Most ezt, csizmaszárazzunk. Akkor leültünk körbe, aztot neveztük jujukazásnak. Megkötöttünk egy törülközőkendőt, egy bogot reája, ahol le voltunk ülve, dugtuk körbe. Egy a közepébe állt, hogy keresse meg. Amelyiknek a lába közt megkapta, aztat megütötte, s akkor cseréltek. Amelyik a közepébe volt, az leült, s a másik felkelt. így ment sorozatosan tovább, ameddig gondoltuk, hogy na, elég, kifáradtunk. Aztán: na már most mit csináljunk. Akkor bőrcsizmánk vót, most is van. Megfogtuk a lábunkat, s másik kezünkbe a csizmaszárat. Dőltünk hátra, az egyik le, a másik — szembeülő fél — fel. S akkor ütöttünk a fenekünkbe be a csizmaszárral. Ezt neveztük csizmaszárazásnak. Tehát a lábunkat felhúztuk így, a kezünkbe csizmaszárat. Akkor könnyebben bírtam a fenekemet. Lehúztuk a csizmát, s amelyik fenn vót, az reáütött arra, amelyik lenn vót. Amikor én kerültem le, akkor ő ütött a fenekembe. Ellenkezőleg ültünk egymás mellé, egyik le, másik fel, egyik le, másik fel.. . Ha meguntuk, na most már táncoljunk. Ott tanultunk a fonóban, egymás közt. No osztán másik este elmentünk szánkózni. Jöttek a fiúk, a legények is. .. AcsM: Miesz nap nem értünk rá, met kellett menjünk a báránykákvaal de vaszárnap gyűltünk össze többen, sz még vittünk bárányoknak enni, vagy meglegeltettük régvei, hogy délután érjünk reva, hogy játszódjunk. Télbe mentünk szenikóval. Há egyebet nem tudtunk mi akkor. Tavaszval játszottunk a lapdával, nyártól osztán kellett menni etetni. A szülők ajándékozással is szereztek örömet gyermekeiknek. De a falusi ember haszontalan dolgot sohasem ajándékozott. A vásárból perecet, pogácsát vittek az apák, anyák. Vagy ruhaholmit. Születésnapot, névnapot nem tartottak. Legfennebb a szülők nevenap- ján jöttek el a barátok, a gyermekeknél nem jutott idő erre. Karácsonykor kántálni, újesztendőkor jó kívánságokat mondani jártak a legények. Ilyenkor is kaptak valami kis ajándékot. Húsvétkor locsoláskor szintén. Ezeknek az örömei is beragyogták az életüket. . . SJ: Láttuk, hogy a másiknak van csizmája. Édesapám, nem vészén nekem? Osztán mikor megvette a csizmát, az vót nagy öröm. Mikor jött a nagyünnep, mindenki gondoskodott, hogy a gyermekének legyen új gúnyája. Pláne nekem abban az időben, mikor én legíny vótam, szőtt az én anyám posztót. Vót egy olyan ember, amelyik kiszabta a harisnyát, elvittük ahhoz, s mi varrtuk meg otthon. Osztán a szűcs csinált új mellyrevalót, 55
