Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Gazda József: Szerettük, felneveltük (A gyermek helye a régi típusú falusi családban)
Jaj, kicsi vótam, s mán mikor második osztályt jártam, elvittek pesztrának gyermek mellé, s akkor kellett menni szántani. És nem édesapámnál vótam, hanem elvittek a rókonyokhoz. Elvittek, hogy örökbe vesznek, ott vótam négy évig. Közbe iskolába se járattak, azt mondták, azét tartanak, hogy dolgozzam. Mikor szerettek, s mikor nem. Mikor jól dolgoztam, akkor igen. Nem vót valami rózsás az életem. RJ: A szüleimmel mentem szántani. Édesapám fogta az ekét, én hajtottam a tehenet. Osztán a kaszálás is. Kicsi kaszát vett édesapám, s mentem véle... Kaszálás, kapálás, aratás . .. Sarlóval arattunk, nem kaszával. Markot hajtottunk. SzBV: Kelett dolgozzunk, mindig de mindig. Olyan kicsik vótunk, s mentünk a libákkal, a rucákkal. Kellett dolgozni, fonni, szőni. Mikor reggel sütött a nap, má kitettük a gyermeket az udvarra, s kellett dolgozzunk mellette. Osztán melyik cseperedett, oda kellett tenni a munkához. Nyolc éves kortól fel lehetett használni. Tedd, vedd, ide menj, oda menj, ezt hozzál, azt hozzál! Ha kivittük a mezőre, hozott egy kis vizet, a másik elővette, burjánt szedett, hozott délre a disznóknak, libáknak. GIK: Még vótak testvéreim, kisebbek, kettő, kellett ügyeljük egyik a mást. Hét esztendeig nem éppeg dolgoztattak. De oszán hogy megnőttünk, tettek dologra. Mentünk etetni, mentünk bárányokkal, mentünk burjányét. Aszonták, kell dolgozzál, hogy fizesd le az ételedet. SJ: Engem a szüleim úgy neveltek, hogy mikor eljött az ideje a mezei munkának, kellett menni, pardon nélkül mindennap kellett menni. S én is úgy neveltem az enyémeket. Nekem két leányom van, én megtanítottam őköt szántani, boronálni, kapálni s aratni. Mert kaszát a leángyermeknek nem adhattam a kezibe. Vót két nagy bivalyam, ökörbivaly, vagy hogy mondjam, bivalyökör, azokat béfogtam a járomba, s ha fontos dolgom vót valami, elküldtem szántani a két leányt. Megmagyaráztam nekik, hogy a szakekét, amikor arra mész, ebbe a recébe tegyed, s mikor erre jössz, ebbe a recébe. KI: Hét éves koromban már hat darab marhára vigyáztam. Tiszta románok közé mentem — a mi falunkban a népnek fele román, fele magyar —, s egész nyáron románul beszéltem. Amikor hazajöttem, kérdeztek, állottam meg, összevissza beszéltem. ACsN: Mikor megindultam az iskolába, akkor fogtam menni a báránykával, kecskével, errébb, mikor egy kicsit megnövekedtünk, vettük a kapát a hátunkra, mentünk kapálgatni, ki mekkorát tudott. Vótunk haton tesztvérek, én vótam a közepsző, a többik vótak egy része nagyob, utánam meg kiszecskébbek esz, sz menegettünk, dolgoztunk, ki mennyit tudott, mennyit bírt. Mikor megnőttünk még nagyobbacskábbat, akkor édesapám reatett, hogy menegesszünk, kapálgasszunk céklát, met vót hely azok, sz azt meg kellett dolgozzuk, kellett céklát vesszen. Menegettünk, sz aszonta, hogyna dolgozunk, tepelődünk a céglával, akkor ő csántat papucskákot. Ha nem tepelődünk, nem csántat semmit... BFV: Nagyanyám a disznóknak enni adott, me a többi el vót dolgozni, ellátta, amennyire tudta a majorságot s a disznókot. S főzött is. Megmagyarázta édesanyám, me mán nagyon öreg vót. Vót az öcsém. Neki az vót a dolga, hogy minden östére be kellett rendeznie a fát. Ez mindennapi program vót, azt meg kellett csinálni. Tanulás közben is. Nemcsak tanulni, még dolgozni es kellett. S játszani es egy kicsit, olyan szigorú vót édesapám, meg nem vert soha, elég vót a megszidás. Mikor mán akkorák lettünk, kellett gyomlálni segíteni. Vót kicsi kapa, s kellett vele kapálni. Aratni is. Sallóval arattak. Kötelet vettünk, s aratni, ha tudtam... El es vágtam az ujjamat... A fiúcska dolga aratáskor: kötözte bé a kévéket, s kalangyába, amennyire tudta, s feljebb csinálta édesapám. Egy részit kaszáltuk is, hogy hamarább menjen. Az asszonyok szedték fel, kötözték, mint leánkák megtanítottak kötélvetni, szedtem fel, s kötöztem . .. Aztán elmentem szolgálni... BTR: Elmentem anyámmal a jegyzőhöz Borzásra, mert ott volt a jegyzőség, hogy adjon egy kis írást, mert írás nélkül nem lehetett kimenni a faluból szolgálni. Azt mondja: nem adhatok, me még kicsi! Tudja jól — azt mondja anyám — ottmaradtam öt gyermekkel, mit tudjak csinálni, muszáj, hogy küldjem őt szolgálni, tessék, legyen szíves, adjon nekem 53
