Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Burány Béla: A zsablyai ember
Asszonyok és lányok, menjetek munkára, (de) Lesz máj prója ebéd, kenyér vacsorára! Az is csak sótalan, (de) mindén haszontalan, No de „A magyarnak, az is nagyon jó van! ...” Ti pedig testvérek a pokot lessétek! Amennyire lehet, feketén csenjétek! A kertén körösztül, „Isten ménts-pincé”-től, És a partizányok réttentö dühétől. Testvérék, testvérék, de hűtlenék vagytok! (de) Nehéz helyzetémbe még sé látogattok! (de) Nem fogok méghalni! Haza fogok ménni! Mákos kalácsot is akarunk még énni! Ti pedig, magyarok, hogyha erre jártok, (de) mindég sürün-sürün visszagondójjatok! Itt kaptuk a próját, (de) emitt még a létykót, Édés minnyájunknak nagyon jó hashajtót! „No ez vöt.” Sőregh Pálné Mihályi Zsófi (1905—1979) Zenta, Gombosfalu, 1965. 1 JEGYZETEK A rabénekek a magyar népi epika tán legszebb, de mindenesetre a legmagyarabb részét képezik. (A balladák különböző kategóriái egy közös európai, meg még szélesebb kultúrkincs szerves részei nem sok kivétellel.) A népi epika „előregyártott elemekkel” él, abból épül, név, hely, több-kevesebb szöveghelyettesítéssel, hozzáadással, új versszakok, vagy versszakrészek beépítésével, aktualizáló új, vagy csak újnak tűnő kiigazításokkal, tartalomhoz-idomításokkal. A Járéki Lágér-ről szóló rabének is ilyen. Az első s az ötödik versszaka úgyszólván teljes egészében ilyen vázat adó vándorversszak. Az elsőben csak a „Járéki Láger” az új, az ötödikben a nyilván karácsonyt, békebeli ünnepet idéző, fogalommá vált „mákos kalács”, (a „bejgli” vagy „mákos vekni”, a „strudla sa makom”, azaz valamennyi elnevezés a német konyhát idézi). Nem csodálkoznánk, ha más, általunk nem ismert rabének-szövegekben is ott lenne. A többi szövegrészek helyenként régi keretet felhasználó új szövegeknek látszanak. A „pokot lessétek” akkor elmaradt rákérdezés miatt ma a gyűjtő számára sem érthető, csak sejthető értelmű, speciális, helyi lágerszó lehet, mint az „Isten-ments-pince”, meg a „létykó”, melyek természetéről a szavak maguk árulkodnak. Az utólagos rákérdezést immár lehetetlenné tette a halál. A prója főtt kukoricadara (máié, zsganca, mamaliga stb. ízesítetlen, legmeztelenebb változata). A szöveg ismert dallamra alakult. Felénk általában „A szegedi fegyház” (feltehetően 1920 után, s attól kezdve mind gyakrabban, legalábbis a bácskai oldalon: „Szabadkai fegyház”) „négysoros ablaka, De sok édesanya sírva jár alatta, Ne sírj édesanyám, így kell ennek lenni, Minden jó családban kell egy rossznak lenni” kezdő versszakú rabénekszövegekkel volt közismert (nyilván nem ok nélkül) a század közepén, a „Szabadkai rabfegyháznak gyász-ablakán ki-kisír egy nóta” kezdetű, rubato dallamú másik, újabb kori rabénekkel együtt. 54
