Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Burány Béla: A zsablyai ember
Oszt ott láttam . . . Hogy az ember hogy kivót szögezve, mé éették rágatták a saját húsát, harapták, tüzes vassá, sütögették, kínozták, verték az embereket, oszt annyira. . . annyira véres ... Még nagy terem vöt ottan . .. Ahol kínozták az embereket... Ősz mikó én megláttam a szomszéd emberünket, ais szerb vöt ott, oszt ü . .. megvertem az ajtót oszt ü bégyütt. — Hát — aszongya - te még mit kereső itt?! — Én — mondom — nem tudom. Béhoztak ide ... Mégfogott, kirántott az ajtón! Embér! Úgy méntem a közsígháza udvarán körösztűl, mind akinek ... Hazaméntem, oszt hálaistennek többet nem bántottak. Zsablyán vót ez. Oszt így ... Falubeliek vótak mind. Aztán, má mikó annyira agyonkínozták, hogy má most majnem téhetetlenék vótak, akkó vitték ki ükét. Akkó kiástak égy, mittudomén, olyan nagy gödröt, olyan 25-30 méter hosszút, még égy olyan négy métér széléssét, odaállították sorba ükét, oszt lüvődözték lé, oszt estek a gödörbe. Ki a sintérházhó a dögtérre. Hányat? . . . Csúrogon nem tóm, de Zsablyán kinyírtak nagyon sokat. Ajjajjaj! Ajjaj! ... * * * Akkó bégyüttünk lágérba. Előssző Járékra hajtottak. Akkó nékém is ott hat testvérém, három nő, három férfi, én vótam a legöregebb. Mondom, tizénnégy-öt éves ... mi vó- tam . . . Édésanyámnak ami vót, a legkissebb: kéthónapos, három ... Az vót a legkissebb. Édésanyámnak attú a sok kínzástú nem vót mán teje! A kicsi ordított! De ának mindén utcasarkon! Átak mind a két felű! Őrök. Úgy, mikó esétt az esső, nagyon sitit vót, azok a partizányok béhúzódtak abba zü kis őrházukba, én még hason mászva, és kimásztam a kocsiút közepin az őrök mellett, és ki! Temer inbe! Temerinbe mikó kiméntem, és montam az asszonyoknak, hogy ... Kérégettem. Hogy aggyonak lisztét, még égy kis zsírt. És beletétték égy oan kis ruha-acskóba, hogy né csöpögjön, rátétték a hátamra, oszt lassan mászva!... Vissza bémásztam. Mer ott nem vót „Állj!” Ott agyonlűték az embért mingyá! És akkó édésanyám így pirította a lisztét, annak a kishúgomnak, és avvá ja pirított lisztté... Mind a hat főnyőt! Mink ahogy nyőtünk, úgy égymást.. . úgy nevétük fő. * * * Akkó ott éngémet béfogtak mint partizán-kocsist. A partizánokat hordtam onnan Járékrú Sóvéra, még satöbbi, ére-ára abba a izékbe. Úgy sajnátam a lovat! . . . Azok nem is eredeti partizánok lőhettek, hanem .. . jobban ezék a lénti... ilyen lesők! Mer én persze a lovakat léfogtam. Hogy né ménjének. Sajnátam! Mondom: — Hát né zavarja! Lábán má alig ... Nem bir!... — Huj! Maj-ku ti krvavu! Oszt a puskatusáva!.. . 52
