Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Gazda József: Szerettük, felneveltük (A gyermek helye a régi típusú falusi családban)
rövid nadrág, meg másik blúz. Egyszerű öltözet volt rígen. Én a vásznat megfestettem, egy törülközőt megfestettem zöldre, s megvarrattam. Nem boltból vettük. BTR: Se nem loptak, se nem csaltak, kevesebből éltek. Megfestettík azt a vásznat. Azí festettík meg, me se szappan nem vót, se semmi, minden hiten kimosták azt az inget, s feladták. Akkor mezítláb s hosszú ingben, falusi ingben jártak. BPP: Szegény sorsba éltünk, de azért mindig vót, ugye, mindig vött valamit — amikor egy kis pénzhö jutott — az anyám. Az egyiknek vött egy ruhát, a másiknak vött egy cipőt, s akkor mi úgy örültünk! „Régebb szigorúbb volt a falu erkölcse” Szigorú hagyományok irányították a gyermeknevelést. A társadalmi hierarchiát már a családon belül megszokták a gyermekek. A szülők akaratának alá kellett vetniük magukat. Nem ellenkezhettek, nem követelőzhettek, feltétlen engedelmességgel tartoztak nekik. Tisztelniök kellett az öregeket, akiknek — mint láttuk — szüleik is engedelmeskedtek, akaratuknak alávetették magukat. A társadalom eszménye a szófogadó, engedelmes, szolgálatkész, mindig minden utasítás, parancs végrehajtására kész ember. Aki jó, alázatos, istenfélő, szelíd lelkű ... Az együttélés, a közös sors számos nemes erkölcsi tulajdonság kialakitását is megkövetelte. Vigyáztak a fiatalok erkölcsére. Nem szerették a „csúf beszédet”, a káromkodást. Megkívánták a közösségen belüli munkafegyelmet. A kiosztott feladatokat el kellett végezni, lelkiismeretesen kellett végrehajtani. S mindenkinek tisztelnie kellett a más emberek tulajdonát. A lopás minden bűnnél nagyobbnak számított, szinte megbocsáthatatlannak tartották. A tolvajnak még a falut is el kellett hagynia, nem maradhatott meg a közösségen belül. A szerelemben a szemérmességet, majd az egymáshoz való hűséget követelték meg. A szabados erkölcsöt nem fogadták el, s ha másképpen nem is, de gúnnyal, megvetéssel, állandó megbélyegzéssel küszködtek ellene. ACsM: Hogy mondta? Engemet hallgasszatok, met én nektek édesanyátok vagyok! Na máj legyetek parasztok, legyen eszetek, ne máj kacagjon a világ. Nem szidott, me ha megcsináltuk, amit ő parancsolt, osztán az a miénk vót. Nem átkozott szoha. Az ételt a szájából kivette, sz ideadta nekünk. Ullian jó asszony vót erőszen. Sze én nem vótam ullian. De ha valaki valamit adott, hazavittem, sz elosztottam, hány gyermek vót, annyira. Még mikor a gyermekek kicsidek vótak, elmentem, sz adtak egy kéló kenyeret, met akkor nem vót annyi kenyér, mint moszt. Én hazavittem, sz hat gyermekem vót, hatba elvágtam. De magamnak nem tettem porciót. Én őköt búszultam, nem magamot. BSM: Műk szerettük apánkat, anyánkat, testvéreket, nem hagytuk soha egyik a mási- kot. Ők es szerettek. BTR: Engem anyám csak úgy nevelt, hogy nevelt. Hogy dolgozzam becsületesen, becsüljem meg, ami van. Én is csak arra neveltem. Mire tudtam volna nevelni? Dolgozzatok, jók legyetek! Rosszat ne csináljatok! Másképpen hogy mondtam vóna nekik? Menjenek, s lopjanak, s csinálják, amit akarnak? Senkit az ember bé ne csapjon akarattal, szántszándékkal. Ha nem tud adni neki, mije van, ne vegye el. Ha nem tud jót mondani, rosszat ne mondjon. Osztán ne legyen olyan fennhéjázó, hogy csillagkorona legyen a fején, hanem éljen az ember becsületesen. Amennyi tehetséget adott az Isten, használja fel, járjon dologba így is, úgy is. Aki fel akarja használni egy kicsit az életet, ne legyen préda, ne legyen fennhéjázó, akkar megél. Csak ne legyen nagyravágyó. Ha az ember nem ember, abba a fényes ruhába nem ér semmit, ha nem felel meg az életnek. Csak legyen meg az emberben az akarat! S legyen ember testestül-lelkestül! BPA: Féltettek minket is. Nehogy rosszat csináljunk, vagy valami bajunk legyen! SKJ: Erős fegyelemben tartottak. Csak reánk néztek, s annyi vót, mintha most jó erősen megveri. 1ST: A becsületet megkövetelték a szülők. Édesanyám olyan vót, ha egy este nem 51
