Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Gazda József: Szerettük, felneveltük (A gyermek helye a régi típusú falusi családban)
„A kevésből neveltük fel a gyermekeket” Ahogy nem tekintették tragikusan a halált, hiszen megszokott, mindennapi jelenség volt, úgy nem túlozták, nem túlozhatták el az élet, a születés, a gyermek jelentőségét sem. Természetesnek vették, hogy jönnek egymás után a kicsinyek, képességük szerint gondoskodtak róluk, de túlságosan nagy jelentőséget nem tulajdonítottak nekik. Különleges védelemben csak az első hat hétben részesítették az asszonyt. Akkor a rokonság, a szomszédság mentesítette a főzés gondjától, a babonaságok pedig óvták a túlzott mértékű munkától, erőfeszítésektől. KPE: Vót tíz gyermeke, nyolc gyermeke, s felnevelte. Nem volt nehezebb annak, akinek több gyermeke volt. Elvitték a gyermekeket a mezőre is a bölcsővel. Volt olyan kicsi bölcső, vette a feje tetejire, s ment vele aratni. Igazán a feje tetejin vitte a bölcsőt. Volt olyan is, aki még nem is fogta, úgy vitte. Csak a tartással igazgatta egy kicsit. Talpa volt, s abban aztán ringatta. Vittük a ruhát a mezőre, tisztába tettük, s adtunk, hogy egyék. Régen mindenki szoptatott. Nem is hallottunk arról, hogy másképp is lehet. Én még másét is megszoptattam. A meneküléskor ide menekültek a kicsi Katiék, az anyja ment haza, hogy lássa, mi van otthon, s áthívott, megszoptattam többször is a fiát. LKM: Van egy huszonegy éves fiam, még azt is bölcsőbe vittem. Otthon vót a rengő bölcső, ez csak egy olyan kicsi bölcső vót. Vittem, s reatettünk egy törülközőt, a legszebb törülközőt, s reá a lepedőt, s kicseréltük. Abba tettük reggel, s abba kellett aludjon tízig. Tízkor csecset adtam, egy órát, s akkor vissza a bölcsőbe. Rengettük is. Ott dolgoztam a mezőn, de azért el kellett rengessem a kicsit, ha sírt nagyon. Ha egészséges vót, akkor az aludt. A naptól védtük, árnyékot csináltunk . . Ha egészséges vót, egy nap egyszer, ha nem akkor többször szárazai tettünk alája, ha olyan helyen vótunk, a Küküllő mellett, akkor kimostuk tisztára, egy pillanat alatt kiterítettük, s meg is száradott. Felkelni korán, minden dolgot elvégezni, ebédet készíteni, asztalt teríteni, bölcsőbe tenni, s indulni a mezőre . . . KPE: Mikor újszülött van, visznek enni rátóval, két rátóval, fazékfogóval s kosárral. Kürtöst sütnek. . . Olyan jól jut eszembe, örültünk szaladtunk ki az utcára. Volt kicsi gyermek nálunk, s örültünk, hogy hoznak ennünk. Egyik héten az egyik, másik héten a másik hozott. Hat hétig leforgott az enni vivés. Aztán mi is vittünk enni, mert ennek meg annak volt kisgyermeke. A rokonság, s a keresztanyák egymás között beosztották. De az úgy volt, hogy nem csak a beteg asszony ett, hanem mindegyik ott a családban. Mindegyik, aki ott volt a háznál. AJ: El lehet gondolni, hogy annyinak! Akkor nem úgy volt, mint ma! Sokan voltunk, s nem úgy volt, hogy gyere fiam, egyél, mért nem eszel? — hanem azt lestük, hogy mikor mennek el, hogy egy darab kenyeret le tudjon az ember vágni. S akkor hármunk-négyünk- nek volt egy cipője, abba jártunk ki télen, s ott a trágya mellett végeztük el a dolgunkat. Nagyon nehéz sorsban éltünk, mert nagy volt a család! KPE: Főztek egy reszelttésztalevest, s elég volt. Főztek egy borsófőzeléket, a jó volt. Vagy egy paszulylevest. A gyerekeket tejbegrízzel, tejbetésztával nevelték. A tejet használták. Ez volt az első eledel falun. Este is, ha későn jöttek a mezőről, főztek puliszkát tejjel s túróval. Gyorsan megvót a főzés is, s nem vót senkinek semmi nagy igénye. BTR: Osztán vót a háború, mikor gyermek voltam, a 14-es háború, még cérnát se lehetett kapni, még varrótűt se, szappant se, szódát se. Nem vót enni. Hogy őrizzen meg az Isten, milyen nyomorúság, milyen kín vót! Akkor mit válogasson az ember! Aztán nem győzte a kender-mindent, az alsó a felső ruhát. Se gyapjú nem volt elég, nem tarthatott annyi juhot. Annak a juhnak s marhának enni kellett! BPA: Iskolába mind olyan egybe-köntösük vót még a fiúknak is. Nem vót nadrág, csak köntös! KPÉ: Ha látná Józsi, milyen köntös volt rajta akkor! A szoknyámat kellett elrontsam, hogy csináljak nekik köntöst. Avval nőttek fel. Nem volt akkor, hogy ilyen pizsoma, olyan 50
