Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Pető Tóth Károly: Sebaj, Halomvers (versek)
Pető Tóth Károly Sebaj Előbb-utóbb kimustrálnak minket a szakavatott homonculus-preparátorok. Alkonyaikor konyakgőzös limfocitáink a hasított hasú horizont szélén felbugyborékolják a tegnapi napot. Hangafűszagú postások kikézbesítik az elfogatóparancsot. Még egyszer zászlót bont a hemoglobinban az elan vitale, és fellángol a gerinc egyenes labirintusában a Minotaurus-vágy stoplámpaszeme. Aztán eljön értünk az álruhás aratómunkás és kévébe rak bennünket az új kenyér ünnepére. Sebaj, szépen sirató asszonyaink vannak, akiknek kontya alatt ott világot az esthajnalcsillag. Halomvers „Akár egy halom hasított fa ...” (J. A.) Az első pillanat: minden. Nincs megfutás és nincs roham, csak az van, ami van; időből, térből kitakarva mezítelenül, és utolér fölkészületlenül. Agyamban Noé bárkája zátonyra fut. Véraláfutásos alkonyat. És a bábuk szanaszét. Körülvesznek a Seólból hazahívott árva fejbiccentéseim. Micsoda áthatolhatatlan sorakozó. A szeretet egyre inkább csak hét betű. Végy egy korty bort magadhoz, mindig lesz, ki józanul elitéi. Most mondd, mihez ragaszkodsz?! 31
