Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Gál Sándor: Jelentés a folyónak (regényrészlet)
A dobszóra a házakból előjönnek az emberek, nekidőlnek a kerítés deszkáinak és hallgatnak. „ .. . hogy minden katonaköteles férfi déli tizenkét óráig köteles megjelenni” Mozgósítás! „Holtnak holt a barátja ...” Veszélyben a köztársaság! És: Mindent vissza! — Háború lesz — mondja Alvégi Köves József — háború. — Fenét — szólt vissza a mindig bizakodó Kovács szomszéd. — Nem lesz itt háború. Nem bőgött hajnalban a szamaram. Csillag Ferkó a küszöbön ül. A földet nézi. Két óra múlva jelentkeznie kell. Az éjszakai részegség súlya még ide-oda rántja a fejét. Sára ott kuporog mellette. Andris, a fiúk pedig az udvaron játszik. A tegnapi meséket hallgatja, ahogy a faágak között sodródnak-színesednek. „Kukurikú török császár! Add vissza a gyémánt félkrajcárom ...” — Vigyázz magadra — súgja Sára Ferkónak — nagyon vigyázz magadra. — Te meg a gyerekre. A katonaládát lehozzák a padlásról. Meleg holmit rak bele Sára. „Az éjszakák már hűvösek.” A jobb oldali fiókba kerül a borotva, a szappan és a pamacs. Meg egy felállítható tükör. Majdnem minden házban készítenek valakit a bizonytalanság felé. Hol csendes szomorúsággal, hol hangos sírással. — Menni kell. — Menni. De ki ellen? Csend. — S ha lőni kell? Itt a Dunánál! Idefelé özönlik a katonaság, délre a magyar határhoz. Délben indulás. Csillag Ferkóval a vonat Losoncig meg sem áll. Itt is ugyanazzal a határral áll szemben. Ki ellen kell harcolni, ha harcra kerül a sor? S miért? Főleg: miért? Káin és Ábel áldozatai oltárára már felrakták a rozsét. Az áldozatokat is terelik már. Testvért a testvér ellen. Szegény embert a szegény ember ellen. Vájjon kigyulladnak-e a máglyák? „Uram — könyörög Kain — én csak a bot vagyok a te kezedben. Csak bot. Ne tedd, hogy sújtanom kelljen. Ne tedd uram, hogy a bűn megismétlődjék. Engedjen el a te hatalmas kezed, és tarts meg az én testvéremmel, Ábellel bennünket, hogy vethessünk és arathassunk a te dicsőségedre, s a mi épülésünkre ... Ne engedd uram, hogy a te szolgád bot legyen . . . Vagy ha ez a szándékod vele, előbb törd ketté a te erősségeddel és legyen békesség a földünkön, általad, a te kegyelmedből, most és mindörökké ...” A Mocsolyák mellett végig ütegállások és géppuskafészkek. A Duna-parton végig futóárkok, géppuskafészkek, ütegállások. Minden fegyver csöve a csendes víz felé mered. Mi lehet a túlsó parton? Talán nincs is túlsó part. Csak ez van, ez, az itteni. A Part. Füzesek, rekettyebokrok, nád- és sás-szegte part. A csendes öblök békéje felett a kék őszi ég. Úszik a mindenség ökörnyál-bóbitája a szeptemberi nyugalomban. A látszatbékében a látszatnyugalom. A kis Csillag András a kerítés lécei mögül nézi a katonák 28
