Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Gál Sándor: Jelentés a folyónak (regényrészlet)
vonulását. Nézi a lovak-vontatta ágyúkat, az ágyúk után menetelő katonák sorait, komor arcát, vállukon a fegyvert. Az apja ugyanígy menetel Losoncon át a csukazöld ruhában, aztán megkapja a beosztását kiképzése szerint. Vontatja az ágyút, cuppog, csetteg a nyugtalan katonalovaknak, és káromkodik. Itt a határon nincs folyó. Itt csak szelíd dombok vonulata jelzi, hogy Európa földje meddig kié. Innen átlátni a másik oldalra. S mintha az nem is másik oldal lenne, hanem ugyanaz, ami itt van. — A jó istenit ennek a világnak — káromkodik az egyik tüzér az ütegállás építése közben. Magyarul, persze. Az ütegparancsnok pedig: — Drzte hubu, vojine, a délejte! A tüzér befogja a száját, s némán, befelé káromkodik tovább. Majd ha lőni kell, meglátjuk ki parancsol. Majd, ha lőni kell... Majd ha lőni kell.. . Ha . .. A forgószél tovább száguld, pörög, magasba ragadja az elszáradt leveleket, kukoricaszárakat, s a könnyű port. Kést bele! 29
