Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Gál Sándor: Jelentés a folyónak (regényrészlet)
Az akácosok és a nádasok pedig csendesen, igen csendesen, igen nagy csendességgel és nyugalommal zizegnek, suhognak. — Háború készül! — Mozgósítás. És: — Mindent vissza! „Sátoraljaújhely, Komárom, Komáromi kislány lesz majd a párom . . .” Alvégi Köves József a trágyadomb mellett álló szekérre vasvillával hányja fel a ganajt. Nesze, szép reggel! Szagold! Illatozz, szép reggel. Illatozz! Röppen az érett ganaj fel a szekérre. A villa négy ága kifényesedik. Ezüst villámok a hajnali pírban. Gőzölög a trágyadomb kibontott teste. Fütenek alatta az ördögök és a sátánkölykök. A szomszédban felbőg Kovácsék szamara: iá . .. ái.. . morzézza bele a friss reggelbe. Mentsétek meg lelkeinket. Totty! Egy érett alma a kertben elengedte az ágat, s a száraz földön szertefröccsent. Uramisten, könyörülj rajtunk! Tartsd meg az ágon az almát, tartsd meg fejünk felett az eget. Uramisten, könyörülj rajtunk . . . — Gazduram, a kiscsikó dögledezik .. . Erős Dániel előtt az egyik cseléd köpi ki a szavakat, mintha mindegyik, külön- külön varangy lenne. Erős Dániel a cselédje feje felett a fehérre meszelt falra mered. — Dögledezik a kiscsikó . .. Dögledezik a . .. Szeme előtt a kiscsikó jelenik meg. Erős volt, szép volt, barnaszemű. Tele élettel... A Hóka fia. Hóka volt a legszebb kanca a faluban. Törzskönyvezett, okos állat. S most a fia dögledezik. A kutya úristenit ennek a világnak, a hétszent- séges úristenit a rohadt világnak. Mi készül itt? Mi készül itt?! Jegenyék zöld lángjai, jegenyék sárga lángjai. Szeptember reggele. A falu, akár a szétnyíló ököl, egyre jobban kiterül a fény előtt. Várakozó csend. Ludak az út porában. Török Józsi felesége, a kitagadott Erős Juli a kisfiát öltözteti. Most tanul járni a kicsi, pedig már.szaladnia kéne. Lassan lépeget, előre dobja-veti a lábafejét, emeli a bokáját, lábujjhegyre lép, mintha féltené a sarkát a földtől; felső testét hátra feszíti. A combja alig vastagabb az alsó lábszáránál. Valami baj van a lábával, mondogatják az asszonyok. De Juli nem hisz nekik. Majd megvastagszik a combja! Járni is megtanult. Pedig azt mondták: a Juli gyereke beteg. Nem indul el, ágyban marad élete végéig. S íme: jár! Nem fogott rajta Erős Dániel átka. Mert az isten megsegíti azokat, akik szeretik egymást. Ád nekik egészséget, ételt, italt, jókedvet. — Éjes vadot ídesanám — mocorog a kis Török anyja karjaiban — éjes va- dot... — Mindjárt, kincsem — csendesíti Júlia — mindjárt adok friss tejecskét. Csak tartsd szépen a kezedet.. . így ... A kis Török azonban nem ad a jó szóra, csak mondja a magáét. — Éj as vadot... éjes vadot... Forgószél a száradó kukoricások fölött. Kést bele! Folyjon a boszorkány vére! Kést bele! A kukoricatábla éretten zizeg. Pattog, ahogy a csöveket törik; sárga, zsíros fényű kukoricacsövek úgy állnak az asszonyok markában, mint óriási 25
