Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Gál Sándor: Jelentés a folyónak (regényrészlet)
Gál Sándor Jelentés a folyónak (Regényrészlet) — M J. J -JLozgósítás lesz! — Háború! Pattog az éjszaka a falu felett. Csillagokat szegeznek az ég kupolájára. Az ég alatt lomhán ügető felhők. Szép, tiszta, hangtalan mindenség. Alatta megérett emberi vetések; tűzre várók, hóra és fagyra várók. A szél szép csendesen üget. Hajnalodik. Valaki az istálló mögött harákolva köp. Aztán káromkodik egyet. Ló horkan. Kakas virító kukorékolása, akár a fűrész, felhasogatja a békét. Európa, mint egy hatalmas katlan, lassan fortyogni kezd. Alágyújtottak az ördögök, sátánfiak. „Jövőre elmegyek”, Sandri szédelegve bukik be az istálló ajtaján, a fal mellett megvetett vackára. Bimbó, a jó fejőstehén, értetlenül bámul rá. Bőgni is elfelejt. Sandri vet magán egyet, mintha az egész világ terhét bele akarnál borítani a tehén fara mögött gőzölgő puha, barna lepénybe. Pedig csak Nagynétól szeretne szabadulni; vagy méginkább önmagától. — Elmenni! Elmenni ebből a bűzös, lepedékes, tyúkganéjos nyomorúságból! El, elmenni! A prices fájdalmasan megreccsen alatta, mintha a gondolat a zizegő szalmában és a szuvas deszkákban tovább fájna. Lüktet a halántéka, az ágyéka sajog, mintha minden csepp vérét, minden csepp nedvét kipumpálta volna Nagyné szomja, kielégíthetetlen ágyéka. Még most is érzi, pedig már távol van tőle, a mohóságot, a fekete tüzű éhséget, a lüktetést, amelyben megég a hús, a csont, az értelem. A fák zizegnek, lombjuk között langyos szél motoz, lustán, mint az éjszakai tó álmos hullámverése. Bújj ki magadból, vesd le a bőröd, légy kígyóvá, kígyókirály- lyá, kígyóistenné, kígyómarássá .. . Fullánkod engedd egyre mélyebbre, a mindenség időtlen ölét spricceld teli kölkeid félig-kész millióival. . . Lakj jól időtlen mindenség meg-nem születő kölkeimmel. Vedd és edd! Csillapítsad éhségedet, most és mindörökké . . . Sandri nyugtalanul, álmotlan álommal forgolódik, mozog az istállói priccsen. Felnőtt Krisztus, megcsalt Krisztus, kifacsart testű istenfia. Szunnyadó szent állat. Üres ágyékú szent megváltó. Sandri, szegény Sandri, Boldogtalan Sandri... A bimbó feszülő tőgye világít felette a félhomályban: talán holnapra már minden megváltozik. Talán holnapra . . . Talán . . . Nem szeretem ezt a szót. Nem szeretem . . . Nem szeretem! 24
