Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Tóth István: Herbárium (1. Százszirmú rózsa, 2. Csillagmoha, 3. Szeder, 4. Hóvirág, 5. Somfa, 6. Kőrisfa) - versciklus
Azt érezheted így, álmatlanul, hogy hajszálér vagy, amin átnyomul a nyár színe, mely várt a jégbe zártan. 3. Szeder (Rubus caesius) Az ösvény mellett terjengsz észrevétlen, ahol sok pata, láb meglátogat. Mért fogtad át épp az én lábomat a dolgok milliónyi számrendjében? Mért időzített így az ősi ok, hogy nem állsz sem utakon, sem szántókon? Gondolatomban én is úgy hánykódom, mint kit a törvény magából kidob. Ha tagadnám, hogy összeköt a törvény, fénylő tükör-világom összetörném, mint formás gyümölcsödben a magot, mely ujjam közt alaktalanná hullna. S nem bizonyitnám világommal újra magam előtt sem azt, hogy láthatok. 4. Hóvirág (Galanthus nivalis) Egy teljes erdő hullt a gyökeredre, árnyékból öntve jégpáncélzatod: tölgyeket törő éji viharok sárkányhadai zúgtak fenekedve. Kis lényed annyit zárt magába, hogy virágod, e hópehely — könnyű lepke, elsőnek törjön e jégfelületre — csak zárd magadból jól ki a fagyot! Rád nézek, s látom, hogy akármi van, a világ úgy egy a dolgaiban, s rendje kristályos rendszerré úgy válhat:
