Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Tóth István: Herbárium (1. Százszirmú rózsa, 2. Csillagmoha, 3. Szeder, 4. Hóvirág, 5. Somfa, 6. Kőrisfa) - versciklus

ha ahányszor egy hóhegy nehezebb — a hópehely, e csillag-szerkezet, legalább ugyanannyiszor szilárdabb.

5. Somfa

( Cornus más)

Ahogy virág nem nyílik tavasz nélkül, virág híján nem bimbózik tavasz; most kell, hogy bár egy virágot fakassz, s kitörj a telek ördögi köréből.

Az erdők összezsúfolt rendjeit idők, terek fogják még jéggyűrűkbe; porzód szikrát fog, nyárba menekülve, és úgy állsz helyt, mint aki nincsen itt.

A jéggyűrűből kitör aranyágad.

S ha virágod netán meddővé sápad, fagyott szűz lesz a hó ravatalán:

elsőnek úgyis téged énekellek, kiben — saját rejtőző képed helyett — percnyi tavaszt tár fel e szép magány.

6. Kőrisfa

(Fraxinus excelsior)

Ki részegítő napsugárért nő fel, azt éli, hogy a mindenség övé; látósávnyit nő társai fölé; napot emészt gyomorral-lombtüdövel.

A fényt, melyet a napból leszakít, az élők léptékére lefokozva, áttetsző, fehér kötegekbe fogja, s szálából fonja izomrostjait.

Lombja a napban rezzen égi tűzre; hogy sötét kérgét földszintire hütse, vízbe szőtt napfény lesz: csendes viszály.

A tűz a vízzel farkasszemet néz itt, mert mind a ketten veszteséggel végzik, hogyha közülük az egyik kiáll.