Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Zalán Tibor: Mos, főz, vasal, takarít, iszik, ledől (élettörmelék)

a készülék mellett, s a sok telefonbetyár- és szenilis nyugdíjas hang közül kiválasztom azt az egyet, az igazit, uram, ha ön taxival jön . . . nem? ó hát igazán nagyszerű, fehér dízelmerci, siessen, mert ananászos kacsát készítettem, már délután megéreztem, hogy hívni fog, uram, pont ön, igen, ne csodálkozzék, majd mindent megmagyarázok, ne legyen nagyon rámenős, én már a szélfúvástól is összerezzenek, halkan beszéljen azon a nyugodt, mély hangján, a kezemet se érintse meg a desszert előtt, mert lesz, az is lesz, desszert, de az maradjon titok, hogy mi, s holnap ugye eljön elém, persze, ha nem zavaró, vagy kellemetlen, ugye eljön és bezörög az ablakon, én majd még elintézek egy telefon . . . akarom mondani telefonon elintézek valamit, azután mehetünk, ne forduljon meg kérem, ott az egész iroda az ablakban, igen, a ruhám, nagyon örülök, hogy tetszik, nem a legmodernebb, de én már csak ilyen vagyok, de ne mondja, hogy pompás az alakom, mert nem csak elpirulok, de a végén még el is hiszem, hízeleg, csibész, egész vacsora alatt éreztem, hogy olyan áthatóan néz azzal a szomorú fekete szemével, rám néz, mustrálgatja a melleimet, de úgy, hogy beleborzongok, hát persze, hogy feljöhet hozzám, egyedül élek, egy fiam van, de ő már nem jár haza, igen, egy teát még megihat nálam, s ha akarod, a villanyt se kapcsolom le, amikor leveted rólam a . ..

18