Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Vaderna József: Nyelved vakírása; Nem arról szól, aki túlélte a hátsó ülésen; Vádorút (versek)
Vaderna József Nyelved vakírása Nyelved, vakírását olvasom újra herémen. E kettős igén és igán, a természet legősibb igevonó barmán. Már semmi sem fáj. Csak ez a félelmetes ágaskodás: ágyékból kiszökő halál. Nem arról szól, aki túlélte a hátsó ülésen A harmat fölszárad az árokparton: nincs változás. Mindig a bárány vérzik el a holdsütésben. A forradalom csak szégyenteljes baleset. Történész méregeti a fékút hosszát. Szirénázás vonszolja maga után a történet végét. Vándorút Röptében kiesik a fecske a levegőből. S kizuhan a madárból a lelke. A két szárny zárójelében a kör stilizált mása. Ahogyan karod és térded eleven forgóajtóm. Sikolt a szerelem — vízszintes szabadesés. Fecskenyálas Möbiüs-szalag. Megcsavarodik a tér a horizonton. Hirtelen feldobog ijedten és visszatarthatatlanul szivem a jobb oldalon.
