Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Gazda József: Szerettük, felneveltük (A gyermek helye a régi típusú falusi családban)
a gyerekek is mind az egészen. S mik, a mik családunkban mik is kilencen vagyunk. Nekünk tizenegy gyermekünk lett. Két nagy először meghalt, egy fiú s egy leány. Azután lett nyolc leány, s osztán még egy fiú. Egy görbe kicsi asszony a feleségem, s tizenegy- gyermeket szült. NCsI: Ugye nagy család vótunk, met 14 gyermek született. Háromszor ikrek születtek. Tizennégyből csak négyen nőttünk fel. Mikor édesanyám a múlt háborúba idehaza vöt maradva, s hajtották, hogy meneküljön a nép, aszonta az őrmester másnap: „Hát néni lelkem, maga idehaza akar meghalni?” Aszonta édesanyám: „Tessék megmondani, őrmester úr, melyik gyermekemet vigyem, s melyiket hagyjam itthon?! Nekem mindegy, hogy hol pusztulok el.” Addig mán sokat eltemetett. Vöt úgy, hogy egyszerre három is vót a pádon a skarlát miatt. A szomszédba is két gyermek vót egyszerre a pádon. Öt gyermeket temettek el két nap alatt.” GD: Kettő meghalt, mikor egy éves vót. Nyolcán felnevelkedtünk. Azokból egy meghalt a háborúban. Aki a háborúban maradt, az idősebb volt mint én két évvel. Egyik leánytestvérem 18 éves korában agyhártyagyulladást kapott. .. Haton még élünk máma is . .. KD: Akkor azt mondták, vétek, nem szabad elcsinálni. Annyi gyermek vót! De halandóság is vót. Minden héten meghalt két-három gyermek a faluban. Nekünk öt volt, kettő meghalt kicsi korában. SJ: Az első gyermeket mindenki akarta. Később is ahányat adott a Jóisten, annyi vót. VOM: Amennyi jött, megszülettek. Olyan távolra, hogy 35 február másodikán férjhez mentem, s 40 februárjában már megvolt három leányom. Osztán az uram megjárta a háborút, s megjárta Oroszországot. Két évig fogoly volt. A negyedik gyermek elmaradt szinte tíz évet... BPA: Nem vótam se így, se úgy. Lettek. Akkor már sokan mondták, mér így, és mér nem úgy. Ha már annyi van, mér nem megyek el. Nem megyek, mert nem akarok. Azt mondják, az ördögnek adja a lelkit, aki elcsinálja a gyermekit. Az én időmben itt, Zentelkén is soknak volt hét-nyolc gyermeke. Mik heten születtünk. Hat lány s egy fiú. S öt lány meghalt. MT: Nekem a testvéreim mind kicsin haltak el. Azt mondta édesapám, olyan fájdalma, szívfájdalma még nem volt, mint mikor meghalt egyszerre a leánytestvérem s a fiú is, aki előttem volt, valami járványbetegségben. Akkor én lettem a harmadik szülött, van egy húgom, a negyedik. Az ötödik s hatodik az megint meghalt. PNA: Akinek öt vagy hat gyermeke vót, az es meghalt, s akinek egy, az es. A testvére az én apósomnak azt mondta, vót tizenkét gyermeke, mind a tizenkettő elbetegesedett, mind meghóttak, egy se maradott. BTR: Olyan nehéz szülő voltam. Miután jön az erő, a fájás — másoknál — szűnik. Nálam egyformán tartott. Gyönyörű leánykám született, de a köldökzsinór háromszor volt tekeredve a nyakára, s mire megszületett, halott vót. Az emberem el akart menni kapálni. Azt mondja a bábaasszony: Ne menj sehova, András, állj meg, meddig meglesz. Meglett a gyermek. Azt mondja: menj el az irodára, jelentsd, hogy 9 hónapra halva született. Látták, milyen volt a feleséged, milyen hasa volt, még hurcolnák. Te menj, előzd meg. Mondd meg a komádnak, csináljon egy kicsi koporsót neki, s nappal áss a temetőbe — jeltelen sír legyen —, s osztán este, mikor harangoznak; szongya, mondd meg a harangozó- nak, egy kicsit kísőbben s egy kicsit hosszasan húzza, ti legyetek kíszen, csak szaladjatok ki a temetőbe — a komád kiviszi a hóna alatt — s eltemetitek. Azt pap nélkül teszik el, met nem vót megkeresztelve. Nem ez vót az első, ez tán a negyedik vót. Veronka, Antal, Regina, ez a halott, Anna, Vendel. Eggyel alig vótam három hónapos. Megijedtem. Olyan nagy idő vót, kiállottam a tornác sarkára, ott vótam a gyermekekkel. Olyant villámlott egyet, olyan száraz villám vót. Egy fiú itthon vót a katonaságtól, nem is olyan messze laktak, akkor ment fel, reperálta a tetőt, me zsendelyes vót a ház, s lejött, me jött a nagyidő, lejött a lajtorja alsó lépcsőjire, s úgy megfogózott. Megütötte a száraz villám ott, csak megfeketedett, hasra esett, s ottmaradt. S én akkor — mondom — úgy megijedtem! Más nem történt, csak soztán vetésem vót! így vótam, de nem jutottam orvos kézre akkor sem! 48
