Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 7. szám - Zalán Tibor: Mos, főz, vasal, takarít, iszik, ledől (élettörmelék)

látni a filmet. Lehetne látni — ilyen meg nincsen is. Romiok, de jó, hogy még észreveszem. Ha lányom született volna ... én akartam még gyereket, de Pétert akkor már nem érdekelte a gyerek, mivelhogy én sem érdekeltem már akkor. Ezt csak később tudtam meg, az is lehet, rosszul gondolom most, de ki tilthatja meg nekem, hogy rosszul gondolkodjam, egyáltalán, kit érdekel, hogy én gondolkodom, már ez a szaros kölyök sem hallgat meg. Elnéztem magamat reggel a tükörben, kócos haj, ráncosodó arc, akár egy öregasszony, sok idő kell, amíg a bőröm kirúgja magát. Ha ez így megy, lassan hajnalban kell kelnem ahhoz, hogy este emberek közé mehessek. Hehe. Még jó, hogy el tudom szórakoztatni magamat. Nem kellett neki a gyerek, pedig egy másik gyerekkel meg tudtam volna tartani. Érdekelt is ő, ott egye meg a fene, ahol van, de együtt maradt volna a család, s most egyre inkább megértem, miért fontos, ha egyben marad a család, hogy nem kellene a tükör előtt bámulnom azt az öregasszonyt, aki belőlem lesz pár év múlva. Merthogy folyton látom. Belelátom magamba. S aki sokat mondja, hogy öregszik, az végül valóban megöregszik. Öregszik a testem. Egy magányos nőnek ez halálos ítélet. Ez a halálos ítélete. A lelkemért senki sem fog megkeresni, annyi szent. Ez a kölyök meg, mintha csak engem akarna bosszantani, hordja felfelé a csajokat, már be se köszön, éjfél felé kibotorkál a konyhába, beviszi a kaját, amit a hűtőszekrényben talál, azt megzabálják, aztán nyihorásznak hajnalig. A végén felcsinálja valamelyiket a nagy zabálások közben. Ne irigykedj, te! Mi az, hogy irigykedem? Én csak aggódom. Nem elviselem, hogy hajnalig hallgatnom kell a nyögdécselésüket, a szuszogásukat, némelyik lány megállás nélkül sikoltozik, mintha gyilkolnák . . . ? Nem, nem igaz, hogy hallgatózom. Már a feltételezés is undorít. .. méghogy én, a tulajdon fiamra . .. van nekem elég bajom anélkül is, örökké szalad a ház. Most jól esnék egy pohárka bor. Az se lenne baj, ha pohár volna. Persze, nincs itthon ital, miért is lenne. Tartani kellene itthon italt, nem csak a vendégek miatt. . . Szerencsére Peti még nem iszik. Vagy csak én nem veszem észre. Amit nem veszek észre, az nincs is. Tegnap azt álmodtam, hogy sorra fordultak ki a fogaim az ínyemből, istentelenül szar érzés volt, nem értettem, csak arra gondoltam, mi lesz velem fogak nélkül, hogy fogok csókolózni, aztán meg az jutott eszembe, álmomban jutott eszembe persze, hogy az én koromban már nem szoktak csókolózni, csak összefekszenek és minden létező technikai tudással kielégítik egymáson, egymásban magukat az emberek — és én még azt mondtam, hogy az a rohadék rosszul járt a fiatal pipikkel, járt a fenét, azoknak a keze még fürgén szalad a hátán, megmarkolják a szarvánál fogva a vén disznót, az én korosztályom meg . .. nem a korosztályról van szó, hanem rólam, én meg már nem tudtam elképzelni, hogy levetkőzöm neki, vagy másnak, hogy csipkés bugyiban hajladozom előtte, vagy más előtt, meg apró kis melltartókban, meg hogy simogatom meg rángatom a micsodáját, vagy valaki más izéjét, amíg ő, vagy az a valaki más, hanyatt fekve figyeli az igyekezetemet, azt meg végképp nem tudnám megtenni, hogy a számba vegyem neki, vagy annak, igaz, azt sem viselném el, ha ő nyalogatna . . . vagy más ... a fenébe, de meleg van, teljesen kiizzadtam ebben a rohadt vasalásban . .. majd holnap . . . hátha van még valami limonádé a tévében.

13