Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Bánszky Pál: Tóth Menyhért derűje
Bánszky Pál TÓTH MENYHÉRT DERŰJE-A. m.ortárs képzőművészeink közül talán senkihez sem kötődik annyi anekdota, mint Tóth Menyhérthez. Sejtelmes titkok és vidám történetek lengik körül életét, és méginkább az életvitelét. Művészetének finom derűje és csendes humora okkal nyújt vizuális keretet e mostani Forrás-számnak. Talán egyetlen igazi otthonával, a miskei helyszínnel indokolt kezdeni a történeteket. Faluszerte őrzik azt az emléket, hogy gyermekkori rajzainak első „nagy nyilvánosságát” az „ablak-kiállítás” jelentette, képeit a szülőház utcára néző ablakába tette ki. A kutató-alkotó emberre vall a következő történet. Arra lettek figyelmesek a Tóth Menyhérték felé közlekedő emberek, hogy Menyus dünnyög magában és már fél napja ás egy viszonylag hosszú és mély árkot. Amikor megkérdezték tőle: mit ás? — válaszából az derült ki, végére akar járni annak a titoknak, hogy milyen hosszú is a tarack szára. Számtalan kedves történet maradt fenn a vegetáriánizmusából következő étkezési szokásaiból, a fokhagymával teleszórt dióslaskától, a liszttel vegyített meggyig. Egyik derűt kiváltó esetét A. Szabó János újságíró is lejegyezte. Amikor Székesfehérvárott 1970 tavaszán megnyílt kiállítását követően ebédelni mentek, a Belesnek becézett étteremben lemondóan félretolta az étlapot és közölte Kovács Péterrel, hogy, sajnos, ő 1930 óta vegetáriánus, itt semmit sem tud enni. Majd kért egy rántott sertésbordát, jó étvággyal befalatozta, miközben egyre fejtegette a vegetáriánizmus előnyeit. Ez a történet tréfás anekdotának tűnhet, de Tóth Menyhértre mélyen jellemző. Hitt, vallott valamit, de az igazság megközelítésének az övével ellentétes útját sem tartotta lehetetlennek. Több kedves történet kötődik a tokaji művésztelephez is, ahová — mint a kalocsai képzőművészeti kör vezetője — 1961 nyarán jutott el először. Az érkezése előtti este Kerényi Jenő szobrászművésznél szállt meg Budapesten. Tokajban az állomástól konflissal érkezett a kollégiumba. A kapu előtt beszélgető kollégák segítettek neki a szobáig a böröndöt vinni, de mint mondják, az rettenetes nehéz volt. Kiderült, hogy nemcsak az általa összekészített festék, szétszedhető festőállvány volt a csomagban, hanem Kerényi két bazalt kockakővel is megtoldotta a terhét. A tréfát Tóth Menyhért derűvel fogadta és ezt követően az ottlévő fiatal kollégákhoz — akik őt nem is ismerték — azt a kérdést intézte: „Pajtikáim, amíg én itt leszek 3 hétig a művésztelepen, a szomszédjaim vajon megkapálják- e a majoránnámat?” Tokajban bontakozott ki — a majdani feleségéhez — Lándori Angélához fűződő szerelme is. Egyik alkalommal megállapodtak, hogy másnap három órakor elmennek a templomba. Csupán az időpont egyeztetése bizonyult pontatlannak, mert Menyus hajnali három órára, Angéla délután három órára gondolt. Otthon éveken át tagja volt a miskei zenekarnak. „Kerestem az emberek kedvét, örültem az örömüknek.” — mondotta. Szerette a zenét, volt külön száma, amit a lakodalmi szünetekben mindig kiköveteltek tőle. Először tangóharmonikán eljátszotta, majd énekelve, dobolva, dudálva adta elő a „Taxi Manci dudál, Gyalog Manci megáll...” akkoriban igen divatos számot. Tóth Menyhért mint többen állítják — de erre ő is többször utalt — nem játszott nagyon jól. Amikor egyik alkalommal fontos fellépésre ment a zenekar Kalocsára, a többiek busszal elmentek, őt meg otthagyták. A zenekar tagjai mesélik, amire kezdetét vette a műsor, ő is megérkezett kerékpárral, és nem is sértődött meg. 111
