Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 6. szám - Utószó egy tematikus összeállításhoz
Festményeit is át- meg átszövi a játékos derű, az életöröm és az ujjongás. Művészetének is fontos jellemzője lett a tisztaság, az ártatlanság, a szeretet és az ünnep. Leginkább pedig valami magával nem bíró, kicsattanó jókedv; lényegében az egekig csapó panteista érzés. Erről tanúskodik a folyóirat mostani számában közölt válogatás. Érzelemmel telített lendületes rajzok. Mozgás, tánc, derű és vigasság. Emberek és állatok öröme. Groteszkbe hajló játékosság. S mindennek példaértékű esszenciája a közel fél évszázada készített Parasztcsalád. Ezeknek az embereknek közös örömük van. Ünnepelnek, és ezt táncra emlékeztető mozgással fejezik ki, mely cselekvésben dramaturgiai jelentőséghez jutnak az uszony szerű fura végtagok. UTÓSZÓ egy tematikus összeállításhoz 1990. decemberében kerestük meg levéllel a Forrás néhány régi szerzőjét. Jeleztük íróinknak, hogy anekdoták, irodalmi legendák címmel szeretnénk tematikus számot összeállítani. Ehhez kértük szíves közreműködésüket. Elmondtuk azt is, hogy az anekdotát játékosan ,folklór” műfajnak tekintjük; társaságokban hallhatóak történetek, melyek kultúránk jeleseihez kapcsolódnak, sokszor olyan számban, hogy egész irodalmi legendáriumot alkotnak. De ezeknek általában írásos változatuk nincsen, milyen fontos lenne pedig ezeket az embert és kort egyaránt jellemző történeteket (sokszor az életmű egy-egy titkára is rávilágító történeteket) megőrizni és továbbörökíteni. Megírtuk szerzőinknek azt is, hogy fontosabb szerkesztői munkákon vagyunk túl, 1990. áprilisi számunkat a határainkon túli magyarság életében végbement politikai változásoknak szenteltük, 1990. augusztusi számunk tematikus Szilágyi Domokos- szám volt, a novemberi pedig Közép-Európa-összeállítás. Mostani tematikánk tehát nem jelzés akar lenni, elfordulásra a valóságtól, hanem — úgymond—ebben a keserű időben keresni akarjuk a téli esték derűjét. Mire megjött a nyár, talán meg is találtuk; meg is találtuk irodalmi életünk oly nélkülözhetetlen derűjét. S e színes történetek talán újabb híveket is szereznek közös ügyünknek, melyet röviden így nevezhetünk: magyar kultúra; újabb híveket szerezhetnek közös ügyünknek, melyet így nevezünk: magyar irodalom. A Szerkesztőség 112
