Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Bertha Zoltán: Hiedelem és bölcselet Tamási Áron Jégtörő Mátyásában
tét, illetve utal arra, amikor a titokzatosnak vélt jelenségek valódi és a szűkös mindennapi- ságot meghaladó jelentésdimenzióiról beszél kutyatársának: „Mi itt egyáltalában titokzatos? A fokhagyma talán, amely az örök föld nedvében és az örök nap hevében s ezer kígyó halálán beláthatatlan idők óta készül arra, hogy létrehozza a testvériséget az emberek és az állatok között! Vagy a boszorkány, aki éles és mohó elmével többet összehordott a tudományból, mint más közönséges ember, s csupán azért billent a rossz szellemek pártjára, mert a lelke csenevész maradt! Vagy talán a lidérc titokzatos, kit az ördögök fejedelme hetvenhét tüzes állat vérén kergetett keresztül, amíg elnyerhette az önálló létezését! Hát, barátom, mindezekben nincsen semmi titokzatosság. Ellenkezőleg: abban van homály és érthetetlenség, hogy te négy évig éltél és semmi egyebet nem csináltál, csak ettél, ugattál és aludtál; s hogy az emberek hetven és nyolcvan esztendeig élnek, és ennyi rengeteg idő alatt egy kicsi szűk helyen csak kereken járnak, s apró bódulatukban még a természet dicsőségét és a csillagok vidámságát is elfelejtik!” Sári néni, a boszorkány még halála napján is különös önérzettel és öntudattal vall önmagáról: „Úgy neveztek azért, hogy boszorkány vagyok, pedig csak egy királynak voltam a szolgálója. Egy olyan királynak, aki isten is az ő személyében, csakhogy a papok istenével nem tud egyezni. Ennek az én istenemnek sok szolgája és szolgálója van még rajtam kívül, külön világunk és törvényeink vannak nekünk.” Felfedezhető ebben a hiedelem szerinti boszorkányszervezetre és ördögszövetségre való utalás, amint az is a néphiedelemnek megfelelően történik, ahogyan Sári néni egyrészt meggyónja bűneit a papnak, másrészt kézfogással átadja Elek bácsinak a hatalmát, a boszorkányságot. Ördögi gonoszságára, persze, jellemző, ahogy felszítja utódja elvetemült csábító szándékát, s rábízza a lidércet is. Az azonban még a lidérc segítségével sem tudja megszerezni az áhított fokhagymát, s végül a szellem ügyes csellel elpusztítja a lidércet, majd belebújva az éppen születő kis Jégtörő Mátyás testébe, annak leikévé válik. Mindezek a motívumok a babonák, hiedelemszokások ezernyi további elemével egészülnek ki, mintegy a néphit egy-egy variánsát mutatják fel. A fokhagyma, az állatokkal való szótértést, s általában a természeti és létharmónia igazságértékét jelképező növény — amely a népszokásban gyakran szerepel mint csodás varázserejű gonoszűző eszköz — egy kígyó levágott fejéből nő ki. A kígyóhoz a népi tudatban szintén különféle képzetek fűződhetnek, gyógyító vagy pusztító erővel bír, s jó- vagy rosszindulatú varázseljárásokban is használják. Bűvös képessége itt a csodálatos fokhagyma kikelését szolgálja. (Aki a kígyó fejébe fokhagymát tesz és „a levágott kígyófőt a földbe temeti és ebből a fokhagymából a következő Szent Györgyre eszik egy gerezdet, az megtanulja a madarak nyelvét” — írja Róheim Géza a Tamási által is nagyra becsült Magyar néphit és népszokások című művében.) Taxner-Tóth Ernő pedig még erotikus szimbólumjelleget is felfedez a kígyóban, hiszen kicsi Márta veszi észre, feltehetően terhessége első napjaiban, s Alajos is ekkortájt bukkan föl. Az erotikus vonatkozásokra hozza fel példaként továbbá Taxner- Tóth Ernő a Sári néni és Elek bácsi közötti viszonyt, Márta apjának, Mózsi bácsinak az incselkedését Sári nénivel, illetve Elek és Mózsi bácsi vetélkedését, küzdelmét az öregasz- szony halála után. Ezek az utalások azonban igen finoman és rejtetten érzékelhetők: legfeljebb színező asszociációs jelentőségük van, mint ahogy a boszorkány alakjába is belejátszik a Róheim Géza szerinti „rossz anya” képzet, illetve a lopás és mágia összefüggése. — A lidérc, mint a varázshit egyik újabb központi figurája, itt is apró fekete szárnyas állat, tüzet hány és nyomorgatja az embereket, kicsi tojásból kilenc napra kelt ki Mózsi bácsi hóna alatt, s kitartó szolgája mindenkori gazdájának. S talán, mivel Róheim szerint a lidérc képében bizonyos anális ösztönök ismerhetők fel, az sem véletlen, hogy ennek a lidércnek nem volt farka, „de annak a helyén egy kicsi odú állott, s az odúnak a közepén fekete szem fény lett, mint valami száraz forrásban egy mákszem fekete csillag”. A Jégtörő Mátyás egyes mozzanatait Tamási már a közvetlenül a regény keletkezése előtt íródott, Bajlátott szülőföld című útijegyzeteiben pontosan megfogalmazza; s bár például a férfiboszorkány képzete (Elek bácsi) nem ismeretlen a legősibb népi felfogásban sem, egyéni és találóan társadalomkritikus magyarázatot ad rá: „a falu nem maradt el olyan 68
