Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Makra Zsigmond: Évszázadunk legjelesebb fizikatanára (Gondolattöredékek Vermes Miklósról)
füzete. E könyvecske méltatása helyett hadd ugorjak időben egy nagyot. Villamosmérnök hallgató fiam már nyomtatott áramköröket tervez, ha nem tudom, hogy egy-egy furcsa nevű új tranzisztornak mi a lényege, őt kérdezem meg. Az elektroncsövek alapvető jellemzőit viszont (amiről ők szinte semmit sem tanultak) Muki bácsi gondolatmenete szerint magyarázom el neki. Relativitáselmélet Az első magyar nyelvű, relativitáselméletet népszerűsítő könyvet Czukor Károly írta. (Hosszú időn át az Egyesült Izzó elektroncső-laboratóriumát vezette.) A következő, ami kezembe került az Einstein és Infeld által írt könyv fordítása volt. Akkoriban, gimnazista koromban ez nem tetszett, a Czukor-könyv jó volt. Ezután Muki bácsi is írt egyet, erre, sajnos, nem emlékezem. Két, e tárgykörbe tartozó emlékem viszont van Muki bácsiról. Számtalan írásból, így például Gamow-nak — akinek kiválóságához aligha férhet kétség — a könyvéből: „Mr. Tompkins in Wonderland”, megtanultuk, hogy a nagyon gyorsan mozgó testeket összelapultnak látjuk, illetve látnánk, ha módunk volna ilyet megfigyelni. Valaki, valahol leírta, hogy ez az elképzelés a relativitáselmélet téves értelmezésén alapszik. Muki bácsi volt az, aki erre az írásra felfigyelt és a dolgot megírta a Fizikai Szemlében. Tudtommal erről sehol máshol nem esett szó magyar nyelven. Vagy két évvel ezelőtt elküldtem neki az egyik, akkoriban megjelent könyvemet. „Kedves kollégám! Olvasom az űrhajózás-könyvet és sok, számomra érdekes dolgot találok benne.” — jött postafordultával a nyugtázó levél. Ezek után viszont kifejtette, hogy egy interpretációmmal nem ért egyet. Mellékletként kaptam egy 34 oldalas jegyzetet (vagy jegyzetrészletet). A fejezetei: Galilei-féle relativitáselv, Az időtartamok mérése, A hosszúságok mérése, A Lorentz-transzformáció, A sebességek összeadása, Tömeg és energia (példák), Mozgás állandó erő hatására. Máig sem tudom, mikor, milyen célra készült ez a gépelt kézirat. Egy biztos: nagyon jó olvasmány. A tudomány eredményeinek követése A jeles tudósokra, tanárokra, és általában: a nagy emberekre érdemeik alapján emlékezünk. Gyarlóságaik, hibáik, tévedéseik idővel feledésbe merülnek. Ez jól is van így; utóvégre Newton a fizika óriása, függetlenül attól, hogy kiállhatatlan ember volt, Planck az energia kvantáltságának bevezetésével az első lépést tette meg a kvantumelmélet megalapozásának útján, nagyságát nem csökkenti, hogy ő ebben puszta matematikai fogást látott, lényeges fizikai tartalom nélkül. Legkiemelkedőbb fizikatanárainkról általában elmondhatjuk, hogy kiváló eredményeik mellett hibákat, melléfogásokat is találunk, a fizika fejlődését egy idő után képtelenek voltak követni, így a fejlődéstől lemaradva, óhatatlanul elavult, maradi, téves eszméket is hirdettek. Mikola Sándor (1871—1945) századunk első évtizedeiben hazánk legkiválóbb fizikatanára. A Tudományos Akadémia levelező, majd — már nyugdíjas korában — rendes tagja lett, ez bizonyítéka kiemelkedő kutatómunkájának. Tudományos rangját fizikatanárként érte el, hosszú időn át együtt tanított Vermes Miklóssal. Muki bácsi is többször megemlékezett Mikoláról, kiváló tanári képességeiért, egyenes jelleméért igen nagyra becsülte. Mikola is azok közé sorolandó azonban, akik a fizika szédületes fejlődését századunk húszas-harmincas éveiben nem tudták követni. Ráadásul elkövette azt a hibát, hogy ennek ellenére írt a fizikáról mint egészről. A fizikai megismerés alapjai című könyvét (1941, a Kir. M. Természettudományi Társulat kiadása) nem kisebb személyiség, mint Ortvay Rudolf, a budapesti tudományegyetem elméletifizika-professzora ismertette a Matemati54
