Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Makra Zsigmond: Évszázadunk legjelesebb fizikatanára (Gondolattöredékek Vermes Miklósról)
kai és Fizikai Lapok hasábjain. Ortvay írásából csak ízelítőnek ismertetünk néhány megállapítást: „Sok olyat állít, amit a matematikusok és fizikusok ...........alig lesznek hajlandók elismerni.” „ . . . kifejezést ad ellenszenvének a relativitáselmélet matematikai apparátusa ellen . . „azt állítja, hogy a relativisztikus tömeg-energia reláció (E = mc2) az észlelhe- tőségen túl esik.” „Olyan kijelentései vannak, hogy az entrópia elv ellentétben áll az energia elvével.” Nem helyes, írja Ortvay, hogy: „a radioaktív anyagok kémiai szerkezete a sugárzással nem változik.” Végül Ortvay zárószavai: „ a könyv ...........nem alkalmas arra, hogy laikusok és filozófusok belőle alakítsák fizikai világképüket.” Lehet, hogy Mikola nevére ma már nem sokan emlékeznek, Öveges József (1895—1979) neve azonban ma is elevenen él. Öveges hallatlan munkabírású, igen tisztességes, nagy tudású tanár volt, aki rengeteg kísérletet és vagy harminc könyvet hagyott ránk örökül. Könyvei többségében igen érdekes jelenségek, kísérletek vannak leírva. Idősebb korában azonban már ő sem értette meg az újat. A Fizikai Szemle 1956. évi számaiban három Öveges-könyvről is olvashatunk recenziót. „ . . . lemond a pontosságról, s ennek következtében több helyen fordul elő helytelen vagy pontatlan magyarázat.” olvasható az Sz. J. monogrammal jegyzett, Az elektronok nyomában című könyvéről írt bírálatban. „Elektromosságtan és élet” című könyve „kissé felületes és rendszertelen” a kritika szerint. „A legújabb kor fizikája” című könyve pedig a recenzió szerint: „ . . . mind célkitűzésében, mind pedig megvalósításában alapjában elhibázott. A „népszerűsítő munkák” sorában elfoglalt helye a tipikus ellenpélda esete.” (E két utóbbi recenzió N. L. aláírással jelent meg.) És Vermes Miklós? Arról, hogy a relativitás elméletét milyen mélyen értette és milyen kiválóan népszerűsítette, már szóltunk. A fizika legújabb — és az előzőekben mondottak szerint még a legjobb tanárok számára is emészthetetlen — eredményeinek interpretálásáról álljon itt egy jelzésszerű felsorolás. Az atomenergiáról 1939-ben, kevesebb mint egy évvel a maghasadás felfedezése után cikket írt. Néhány fejezetcím a Természet energiái című könyvéből (Műszaki Könyvkiadó, 1964): „A sugárzó energia”, „Az atomenergia” és a „Hőenergia” című fejezetből: „Az entrópia”, „Példák az entrópiára”. Azt szinte fölösleges mondanunk, hogy tárgyi tévedés, logikai hiba még véletlenül sem lelhető fel a könyvben. Ahogy szaporodnak asztalomon a teleírt papírlapok, rémülten látom: jóformán még semmit sem írtam Muki bácsiról! Jó-jó, eddig megpróbáltam érzékeltetni, hogy a fizika minden területén otthonosan mozgott, hogy sok könyvet és cikket írt, amelyek között még véletlenül se lelni szürkébbet vagy gyengébbet. De hol marad MUKI BÁCSI, A TANÁR? — hiszen ő azért mindenekelőtt tanár volt, hol marad MUKI BÁCSI AZ EMBER? — most látom, elhamarkodtam ezt a „mindenekelőttöt”, ő első helyen ember volt, és már írnám is a jelzőket — de gondolatban megint hallom a hangját: „Kollégám, mit jelent az, hogy igaz ember? Az is érdem, ha valaki nem hazudik?” Igaz, Muki bácsi. Mindig csak tényszerűen írjunk. Szerencsére van segítségem; a lapban már jelent meg riport Muki bácsiról, ezzel nem kívánok versenyre kelni egyénisége bemutatásában. Egy területről talán azért érdemes szólnom, erről tudtommal még nem írtak, ez pedig: Muki bácsi a levelező Muki bácsi elképesztő mennyiségű levelet írt élete során. Nagyon könnyen írt, hiszen a formákra nem sokat adott. Levelei sallangmentesek, a világos gondolatokat egyszerűen, egyértelműen, tömören fogalmazza meg. íme néhány példa, először a kérdéseiből: „Kedves kartársam! Szívessége felbátorít, hogy a következő kérdéseket tegyem fel. Szégyellem, de nem tudom, hogy mely magfolyamattal nyeli el a bór és a kadmium a neutronokat. . .”. „Kedves Kolléga úr! Van egy problémám, amennyiben segítséget tud adni, hálásan veszem, ha nem, vegye úgy, mintha a levelet nem is írtam volna.” 55
