Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Makra Zsigmond: Évszázadunk legjelesebb fizikatanára (Gondolattöredékek Vermes Miklósról)
Rádió Századunk egyik nagy szenzációja a rádió volt. „ . . . mindenki amatőr vevőkészüléket épített, kicsinyek, nagyok egyaránt. Egy példátlanul elterjedt mozgalom volt. Trafikokban, tej csarnokokban pult alól forgó kondenzátorokat árusítottak, öreg bácsik deszkába vert szögek köré méhsejttekercset csévéltek . ..” emlékezett Muki bácsi egyik írásában az 1930 körüli eseményekre. A rádióról az első magyarnyelvű könyvet egy Mende Jenő nevű tanár írta. (A Munkácsy utcában levő Kölcsey gimnáziumban tanított. Mondják, gyakran segített tanártársának, Novobátzky Károlynak dolgozatot javítani.) Mende könyve, a „Drótnélküli telegráfia” 1921-ben jelent meg 192 lapon. Elnyerte a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Bugát Pál-díját. Később, a harmincas-negyvenes években a rádióamatőrök a Molnár—Jovitza féle „Rádiósok könyvé”-ből sajátították el a rádiókészítés fogásait. A harmincas évek második felében azután már két szaklap, a Rádiótechnika és a Rádióvilág is segítette az amatőr rádiósok munkáját. Jó, jó, de hol jön a képbe Muki bácsi? — kérdezhetjük, a divatos fordulattal élve. Figyelmen kívül hagyva az időrendiséget, legyen szabad egy személyes emlékkel kezdenem. 1949 vagy 1950-ben — már nem emlékszem a dátumra — találkoztam először Muki bácsival. Én akkor gimnazista voltam, Muki bácsi már régóta a fasori gimnázium tanára. A találkozó egy barátom megbeszélése nyomán jött létre, barátom, aki Muki bácsi tanítványa volt, megbeszélte a tanárával, hogy együtt mennek a Teleki térre, ócska rádiócsöveket és más rádióalkatrészeket venni. Ehhez az akcióhoz csatlakoztam én is, így tanúja lehettem, hogy Muki bácsi jelentős mennyiségű rádióalkatrésszel gazdagította iskolája szertárát. Muki bácsi tehát a gyakorlatban — és elméletben is — a rádiótechnika lelkes híve, sőt apostola volt. Az első rádiótechnikai könyvet ugyan nem ő írta, de azt bizonnyal állíthatjuk, hogy rádiótechnikai írás még nem aratott olyan sikert nálunk, mint az övé. A Természettudományi Közlöny 1930-as évfolyamában megjelent ötrészes rádiótechnikai cikksorozata sikerére, többek között az is jellemző, hogy Buchböck Gusztáv kémiaprofesszor a második folytatást már a lap megjelenése előtt, a szerkesztőségben elolvasta, Fejér Lipót pedig azt mondta ifjú doktoranduszának, Vermes Miklósnak, hogy matematikai témája helyett inkább meséljen neki arról, hogy mitől is szól a rádió? Muki bácsi írt egy könyvet a gimnáziumi szakköri sorozat számára, ennek, úgy emlékszem, „A rádiócső” volt a címe. E könyvecske 1953-ban került a kezembe. Nehezen tudnám megbecsülni, hogy azóta eltelt, majd négy évtizednyi idő alatt hány száz, vagy hány ezer szakkönyvet, szépirodalmi művet olvastam el. Muki bácsi könyvét rég elvesztettem, azóta, vagy harminc éve, egyszer sem került elém. Mégis, erre a soványka füzetre legalább annyit gondolok, mint kedves egyetemi professzoraim kiváló tankönyveire, világhíres írók Nobel-díjjal kitüntetett alkotásaira. Hogy miért? Gimnazista koromban néhány éven át a kémia volt a kedvencem. Amikor e tantárgy azután műsorra került, én aki a Gróh- és Erdey—Grúz-könyveket ismertem, megállapíthattam, hogy az iskolában megkívántnál körülbelül egy nagyságrenddel többet tudok. A rádiótechnikát viszont nem értettem. Csendben elkönyveltem magamban: „ez nekem magas”. Néhány, nem túlságosan jelentős szerző említésre alig méltó könyve után aztán a már említett „Rádiósok könyve” alapján megbarátkoztam a rádióval. A Rádió és Filmtechnika (akkor már így hívták a szaklapot) tanfolyamai, tanító jellegű cikkeitől a mérnöki továbbképző intézet kiadványaiig mindennel próbálkozva végül is jól-rosszul beletanultam a rádiózásba. Mindenesetre odáig eljutottam, hogy rövidhullámú vevő- és adókészüléket sikerült építenem. (Ez utóbbi, engedély híján, nem volt veszélytelen vállalkozás akkoriban.) Nem szakmai, hanem egyéb okok miatt már felhagytam az aktív rádióamatőrködéssel, amikor, negyedikes gimnazista koromban a kezembe került Muki bácsi említett szakköri 53
