Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 5. szám - Makra Zsigmond: Évszázadunk legjelesebb fizikatanára (Gondolattöredékek Vermes Miklósról)
Makra. Zsigmondi Évszázadunk legjelesebb fizikatanára* Gondolattöredékek Vermes Miklósról M-4- T -JLuki bácsi cserbenhagyta kollégáit. A fizikatanárok, mint már annyiszor az elmúlt évtizedekben, most is felkerekedtek, hogy találkozzanak egymással. Sokan, nagyon sokan várták Vermes tanár urat, mindnyájunk Muki bácsiját, számítottak rá, hogy ő is ott lesz Egerben, a tanári ankéton. Míg mi, kollégái autónkban ülve, autóbuszon, vasúton a fizikatanárok immár harmincharmadszor sorra kerülő összejövetelére igyekeztünk, Muki bácsi is elindult, egy másik úton, amelyről nem tudjuk, adnak-e vajon azon is útmutatást a fizika törvényei? Nem tudom elképzelni, hogy róla szabályos megemlékezést írjanak. Soha nem szerette, ha személyes dolgairól faggatták. Ez nem lényeges, mondta. Fontos amit csinál, a fizika, és az, hogy jól csinálja-e. Különben is, Muki bácsi életútja a legunalmasabbak közül való. Született, iskolába, egyetemre járt, doktorált, fizikát tanított hat évtizedig, összesen két iskolában. Kész. Ha Muki bácsiról érdekeset akartunk írni (legyen bár az írás karcolat, arcképvázlat, interjú, beszélgetés, esszé, akármi) nem kellett rutinos toliforgatónak lennünk. Csak be kellett ülnünk egy órájára — hány tízezer ilyen órát tarthatott hosszú pályája során? — fel kellett keresnünk a fizikaszertárban, amit tett, amit mondott, minden érdekes volt, leírva máris alkalmas arra, hogy „sztorivá”, „Muki bácsi történetté” váljon. Vegyük elő egy levelét — ki tudja hány ezret irt élete folyamán — biztosak lehetünk benne, találunk benne érdekeset, megjegyezni valót. Nehezen tudom elképzelni, hogy akadhat valaki, aki képes lenne Muki bácsi életútját megírni. Könyveiről, cikkeiről, előadásairól még csak megközelítően hiteles lista sincsen. Gondolatban hallom Muki bácsi hangját: „Mire jó a publikációs lista, kollégám? Ha egy könyv jó, akkor használják. Ha nem jó, akkor beírhatom én akármilyen jegyzékbe, attól nem lesz jobb.” De ha összehordanának is Muki bácsiról minden adatot — jó nagy kazal lenne — hol maradna lényének sokszínűsége, ötletgazdagsága, senkivel össze nem téveszthető egyénisége? Nem, nem hiszem, hogy bármely életrajz — végső fokon csak holt papír — a közelébe jöhetne Muki bácsinak, a valóságosnak. Nem, én végképp nem mernék nekivágni, hogy Muki bácsiról valamiféle rendszerezett, jól szerkesztett emlékezést, méltatást vagy értékelést írjak. Pedig szép feladat lehetne: Muki bácsi a tanár, Muki bácsi irodalmi munkássága, Muki bácsi az ember. E helyett csupán arra merek vállalkozni, hogy felvillantsak néhány gondolatot, néhány gondolatot, amelyből kiviláglik: sok kiváló fizikatanárral dicsekedhetünk ugyan, nem egynek akadémiai tagság, magas állami kitüntetések, értékes könyvek és — mindenekelőtt — tanítványok sokasága, akik tőle tanulták meg a fizika, és ezáltal a minket körülvevő világ szeretetét, bizonyítja érdemeit, mégis: századunknak legkiemelkedőbb fizikatanára hazánkban egyértelműen Vermes Miklós volt! * Folyóiratunk 1989. áprilisi számában közöltük Az örökégö címmel Staar Gyula interjúját Vermes Miklós Kossuth-díjas fizikatanárral. Most Makra Zsigmond írásának közlésével búcsúzunk az 1990 őszén elhunyt Vermes Miklóstól. (A szerk.) 52
