Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Szerdahelyi Zoltán: Hajnóczy Péter a Mozgó Világnál (Beszélgetés Veress Miklós költővel, a Mozgó Világ egykori főszerkesztőjével)

ez, mint amikor a fa vesszejét visszavágjuk, s az utána még dúsabban sarjadzik. Csak nálunk embereknél mindig az a kérdés, hogy: van-e hová visszaépülni?! Én ezt a verset ahhoz a Hajnóczyhoz írtam, akiről látszott, hogy ez a visszaépülés valamilyen „végső szinten” sikerülni fog, annyira, hogy őt aztán be is temeti majd a számum. Miként a Perzsia látomásában, itt sem pesszimisztikus ez a befejezés, hisz az, hogy „a patkó mindig beleillik (az eltemetett) patanyomba”, jelentheti az ősiség örök vándorútját, át a modernizált kor ál jelkép-sivatagán is. Úgy gondolom, Hajnóczy félig-meddig, a lelke mélyén költő volt, akinél rettenetesen fontos szerepet töltött be az, hogy ül a videó előtt és átjátssza a dolgokat: a múltját, a rémeit, mindent. S ezáltal ki is szűri, mind a saját, mind mások számára azt, ami fontos: a könnyeket, a vért — aminek vállalása, tudatosítása nélkül tényleg nincs se visszaépülés, se semmi. Úgy tetszik, minékünk ezáltal már könnyebb is, hiszen ő e rettenetes, önismeretre intő lépéseket már megmutatta . . .

(Az interjú hangfelvétele a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárában található.)

Horn orodszen tm ár ton

SÍ