Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Kilencven éve született Németh László - Görömbei András: A szabadságeszme védelmében (Szilágyi István két regényéről)
Szendy Ilka és Gönczi Dénes sorsának meghatározó motivációjaként — a századelő Ziláltjáról mintázott — Jajdon szociográfiai pontossággal és gazdagon bemutatott — áttörhetetlen hagyományokon alapuló — társadalmi rétegzettsége tárulkozik föl. Élő emberi kapcsolatok helyett ez a történelmileg kialakult szokásrenden alapuló, társadalmilag szentesített értékrend fogja körül a benne vergődő tehetetlen embereket. A felső réteg nem áll szóba a mesterekkel, Szendy Ilka a táblabírák lányainak kelengyéjét varrja, neki azokkal szemben zongora helyett varrógépet vett az apja. A városi tímármesterek fiainak a mesterség folytatása lehet csupán a cél, lányaiknak egy jobb parti a reménység. Amikor megjelenik a Szendy család láthatárán a fiatal legátus, azonnal feladják lefelé rendíthetetlen tartózkodásukat, felfelé nyitottak, reménykedők. Amikor a legátus eltűnik, s megtörténik a baj, akkor viszont szigorúan ragaszkodnak Szendy Ilka szüzességének külső látszatához, azzal sem törődnek, hogy ezzel a lányt esetleg egy életre tönkreteszik. Szendy Ilka gyűlöli a felsőbb társadalmi pozícióban lévő embereket, tehetetlenségében ezt a gyűlöletet csak a gyolcsaikon mutathatja ki: parasztlegény alá gyűri a gazdag lányok leendő kelengyéjét. A jajdoni mesterek kényszerű kapcsolatban vannak a környékbeli parasztokkal, a parasztok művelik a mesterek földjét, szőlőjét. Évszázadokon keresztül változatlanul így volt ez. A vásárosok csirkét és vajat ajándékoztak a ténsasszonynak, a mester pedig törköllyel kínálta az egrestelkieket. Ez azonban csak szokás, nem mélyebb kapcsolat, csak üres párbeszédet folytatnak, az időjárásról mondanak frázisokat egymásnak századok óta. Az egrestelkiek nagyon jól tudják, hogy hamarabb jutnak túl a tengeren, minthogy átléphetnék a jajdoni mesterek szobáinak küszöbét. Az egrestelki parasztok a mesterek szemében csak „kapás népek”, „ostoros emberek”. A mestereket és a parasztokat az egymás előtt soha be nem vallott, ám kölcsönösen tudatosan átérzett indulat és gyűlölet köti egymáshoz. Kifelé ezt sohasem vállalták, mert egymásra voltak utalva: de mestereknek szükségük volt szőlőmunkásra, a parasztoknak pedig munkára. A felszíni békesség mögött azonban szinte a vérbosszúra emlékeztető ellenségeskedés folyt századokon keresztül. Gönczi Dénes valamelyik ősét Szendy Ilka nagyapja vágatta halálra a kaszákkal, a Szendy Ilka nagyapja sem a cseresznyefáról esett le, mint azt híresztelni próbálták, hanem a bosszúálló parasztok gurították le egy hordóban a hegyről. . . Közben őrizték a látszatot: az öreg Szendy koszorút küldött Egrestelkére, majd az egrestelkiek is „őszintén” meggyászolták a szerencsétlenül járt mestert. Ennek a történelmileg kialakult és görcsösen őrzött hierarchiának a legalján áll a nincstelen cseléd, Faggyas Józsi, aki egyaránt gyűlöli a mestereket és a parasztokat, s egymás ellen játssza ki őket, ha teheti. Őt is történelmi gyökerű sérelem köti a Szendyekhez, lefojtott indulat lobog benne. Ez a szigorú történelmi-társadalmi rétegzettség alapvetően meghatározza a regény lélektani motívumait. A Kő hull apadó kútba elsősorban Szendy Ilka személyiségrajza. Az ő egyéniségét viszont döntően befolyásolja a jajdoni világ. Származásából, neveltetéséből következően elfogadja ennek a világnak a rendjét: gyűlöli az urakat és gyűlöli a parasztokat. De Szendy Ilka fulladozik a mesterek zárt világában is, éppúgy gyűlöli őket is. A fojtogató szokásrend ellenkezést vált ki belőle: csak azért is dacot táplál magában azokkal a mesterlegényekkel szemben, akik érte sem hajlandók küzdeni, mert tudják: úgyis az övék lesz, nincs más lehetősége. Majd lead a büszkeségéből, ha hervad egy kicsit. Szendy Ilka ezzel a magatartásmóddal szemben alakítja ki a maga illuzórikus kapcsolatát a fejedelemmel. Meggyőződése szerint neki fejedelmi szerető és férj járna. Ezt az igényét, illúzióját fejezi ki kötődése a fejedelmet ábrázoló régi olajnyomathoz. Gönczi Dénessel a fejedelmet akarja életre kelteni. Szendy Ilka tiltakozik a jajdoni rend ellen, de tiltakozása jellegzetesen jajdoni: Gönczi Dénessel való kapcsolatában megőrzi a jajdoni hierarchiát, természetesnek veszi, hogy a napszámos akkor jön az ágyába, amikor ő hívja, a szerelemben is cselédként viselkedik. Tehát Szendy Ilka önmagában sem képes felszámolni azt, ami ellen tiltakozik, sőt magatartásával fokozza a két világ közötti feszültséget. Gönczi Dénes nem bírja elviselni a kettősséget és a megalázó kapcsolatot, elhatározza, hogy leszámol vele. Megoldásként a térben való menekülést választja, Amerikába akar kivándorolni. Amikor azonban ezt 83
