Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Szikra János: Az Éden emléke (Metszetek; Fejem lehajtom; Fonák öröklét; Eretnek sóhaj; Szantorini; Kék, fehér; Náxosz; Az a Nap, az a Csillag; Aranyág; Ujjlenyomat; Itt maradok, mert hazajöttem; Pőrén és bőgve; Sirató; Szigony; Nem nézek vissza; Tangó) versciklus
Szikra János r Az Eden emléke Metszetek A lakatlan szirtről hajónkra-verődö kutyaugatás a kísérteiként követő Hold alatt, az érkező szerelmese karjába röpülő lány lösz szigetén, a leölt barmok, a tőkehús szomorúsága a negyvenfokos délben ődöngő idegen költő szívében, s július szikrázó csillaghálójában Szantorini krátere, a gyermekfej-formájú bokrok, amint símogatásra kínálják kobakjaik igen, a gyermekfej-bokrok s Tír a fekete köve, a tőkehús szomorúsága s a szerelmese felé röpülő lány az éjszakai szigeten, a lakatlan szirtről fülembe sodródó időtlen kutyaugatás, s a halk görög emléke K. A. másra csukódó szemében. Fejem lehajtom Dél csillagos hullámmoraja alól írom e verset magamnak, Neked. Tejfehér csóvát húz fölém az éj.
/
