Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Kilencven éve született Németh László - Farkas Árpád: Egy hársfalevélen; Várad felé; Hol az eső összeér a havazással (versek)
Farkas Árpád Egy hársfalevélen Vízcsepp egy hársfalevélen —; mily fiatal: száz éve borzongón épülő gyöngyszem; mélyéből vibrálón, akárha szőlő esöpaskolta bőrén, hajdani nyarak örök napja s esticsillaga átsüt, remegnek benne homályló erdei allék behajló ágai, felsőországi s erdélyi szekerek ballagnak, hegyek, folyók, falvak, utak: lüktető halántékerek vagy hűséget játszó asszonyok szétzilált hajszálai, s elnyúltan, hosszan integető búcsúénekek —: kiragyog mind, mi tovatűnt egy hársfalevélen remegő cseppböl; vagy gyöngy már? Félörült gyémántgömbbé verte a pofozó idő? Izzik szikrázó mélyén egy éjbarna szempár s néz, csak néz titeket. Várad felé Menekülvén első vattapuha szőnyegbombázása elől a télnek, én erdélyi hegyeim, hallom, miként bőgnek szállás után a nyájak. Fönt, odafönt láncú vágottasokban őrjöng; hadait látni, s Janus Pannonius föltartott ujját, amint hazamutat. Iszonyú tél jő arra, aki még beleszédül, s kitakart szivére sikongva szállnak a pelyhek. Rogerius mester vág át a bozóton, vagy nyúl ez? — nem lehet tisztán látni még ilyen időben. Ady Endre rámnéz, iszonyú fehérséggel
