Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Kilencven éve született Németh László - Lászlóffy Aladár: Amikor a sötét; Doboz (versek)
Doboz Megvágta ujját valahol s a rögtönzött kötés huhogva már nevetéstől fuldokol: szerepet oszt a fájdalomra. Bábok, bohócok, bizalom, s a vér átüt a vidámságon. A bábjátékosé a lom, mögötte csak az élet áldott. Mert általa egy hópehely, egy filcdarab, egy fagolyócska elég és megpezsdül a hely és elkezdődhet a fogócska: látszat és lényeg ős-komoly vásári bátorsága rebben s a közönség, mint a hangyaboly buzog a tiszta bűvöletben, hol történet beszél bele tanító éllel a világba . . . Két keze elbabrál vele, felemeli a fénybe, lángba, tíz ujja egész társulat, sőt társadalom is, amelynek erkölcsein gyermek nevet s örök erények ünnepelnek. A semmiből koplalja ki senyvesztő víg energiáit a sötét hátán, mint aki tudja: bennünk minden világít. minden a tüzé, bizalom vendége, szertelen varázslat. A többi néma borzalom: mélység felett egy deszkán állhat
