Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Dsida Jenő: Ébredés alagútban; Az éjszakák csöndje; Istenem, eljött hozzám; Gyakran várlak. Elüldögélek; Érted-é hangomat?; Újra éjszaka van; Most újra éj van. Hallgatag; Zavartan járok; Homokban; Délután (versek) - Függelék
Újra éjszaka van Újra éjszaka van. Szívemet tündérek viszik hozzád. Parányi szekérre teszik, nefelejcsek közé, puha mohákra, húzzák, viszik, hosszú menetben, tolongva, csöndesen, harmatos áhítattal. Most újra éj van. Hallgatag Most újra éj van. Hallgatag. Testem hüs álmokat iszik. Apró csillagos tündérek a szívemet hozzád viszik. Parányi szekérre fektetik, puha mohákra, gondosan, betakarják sok nefelejccsel és körülbecézik, sokan. Húzzák lassú, nyüzsgő menetben, szemükben harmat, áhitat — Csigák s iszonyú nagy füvek közt a sárga holdvilág alatt. . . Zavartan járok Valami, valami elveszett. De mi? Zavartan járok a piros fény esőben, Kútakba nézek s ódon könyveket nyitok föl tétovázva. A sarokban ócska gitár, — fekete bársonyon fehér halálfő. S eszembe villan: Persze, meghaltál, édes . . . 930. aug. 16. 5
