Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Dsida Jenő: Ébredés alagútban; Az éjszakák csöndje; Istenem, eljött hozzám; Gyakran várlak. Elüldögélek; Érted-é hangomat?; Újra éjszaka van; Most újra éj van. Hallgatag; Zavartan járok; Homokban; Délután (versek) - Függelék

Homokban

Ar any homokon lépkedsz,

forró partok szikrázó gyémántporában.

Nézlek, amint

ledobod sercegö selymeidet,

habos és puha alsóruhád fehér fodrait.

Melledet és íves, barna combodat

a hercegi nap tenyere remeg ön simogatja.

Míg sziporkák szöknek bolyhos bőrödön,

én kókuszdiós, távoli szigetekre gondolok és sós-szagú, álomba locsogó tengerekre.

Délután

Tágas és derűs délután volt.

Beültem a kioszkba, a tó mellett, a sugáreső suhogva verte a vizet s vakítóra mosta a hószínű hattyút. Málnafröccsöt ittam karcsú pohárból, — semmim sem fájt, szerelmes is voltam, —jólesett.

Aztán harangoztam, csilingeltem az ezüstkanállal: odajött a főúr, neki is jókedve volt, a szeméből láttam, hogy szeret engem. Lássa, mondtam neki, ha most költő volnék, verset írnék, arról a fehér hattyúról egész biztosan azt írnám, hogy olyan mint egy álom a költő szivében. Megkérdeztem: ha megnyerné a kórház-sorsjáték főnyereményét, mihez kezdene? Ő kacagott és nedves lett dióbarna szeme.

Lám, lám, mondtam,

apró örömek közt botorkálunk a sírig.