Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia hat (elbeszélés)
karddal hősen Fehérlófia, nem hanem Adyt, a Margita élni akar. Margita-a-a-a? ondolálja Kari bácsi a kérdést, hát az a legvacakabb az egészben, olvasd az Ős Kajánt de hát nem való még neked az Ady. Odanyújtja a pohár bort. Tudod ki az a Léda? (azt se tudod mi a lófasz a margita, gondolja Fehérlófia s gondolkodás nélkül nyúl a pohárért, de Az Anya megelőzi s elkapja előle) — Szép kis dolog ez két felnőtt férfi az ember azt gondolná több eszetek van nem pedig egy tizenkét éves gyereknek bort adni nem szégyellnek magatokat, de hát persze mit is tudnátok az illemről a káromkodást is — Ejnye Guszti a szűzmárjádat — törli meg száját Kari bácsi miközben dóznit szed elő amit nem kínál körbe mert senki más nem dohányzik a családban, rágyújt egy Kossuthra — hát nem tőled tanultam mindent a kurvannyát, nem ölöget hallom mennyit tángáltál kiskoromban most meg / Az Anya kipirul hirtelen s föl vág ja fejét, ilyenkor mindig egy csodálatos lóra hasonlít, — Ilyent te nem hallottál tőlem abban biztos lehetsz nem várok hálát azért hogy gürcöltem értetek hogy szegény Boriskával hordtuk a maltert a téglagyárban mert ott volt a sok kicsi szegény anyánk magatehetetlenül szegény apánk meg a sírban mit számít az nektek hogy mindent értetek áldoztam s most ez a hála — De hát Auguszta, szól közbe Jenő bácsi s pislant Kari bácsira, de hát ha nem vársz hálát akkor meg mégis mi a francnak s egyébnek várakozol reá úgyszintén esmég állván sorba a rokoni karzat előtt litánián is, s húz egy takarosai a borból, sági bor picit homályos hiszen még egy éves sincs, de meg „nincs rendesen kezelve” szokta mondani Jenő bácsi, amire Kari bácsi sokszor haraggal, ennél borabb bort nem találsz öregem a Somlótól nyugatra, nem véletlen hogy Bismarck kancellár társzekérén vitette ki mert ez volt a kedvenc bora, a savassága pont olyan / Ja a savassága, nevet Jenő bácsi örül s nála ritka az öröm hogy húzhatta Kari bácsit AKINEK SZENT A SÁGHEGY ÉS MINDEN AMI A SÁGHEGGYEL KAPCSOLATOS,. . . nénitől ered nem sokkal azután hogy Kari bácsi tavaly télen megjött a fogságból, Csak még egyszer lássam meg a Sághegyet többé soha el nem hagyom, ez volt Kari bácsi fogadalma az oreli hadifogolytáborban, amiről soha nem beszélt, csak így közvetve. Arany porszemek a levegőben, bámult ki egy percre Fehérlófia az ablakon, a függönyön át, ő is felállt s oda Az Anya mellé, Akkor megyünk hát? Az Anya kikapta Malvint Ágnes meg Lenke karmaiból, indult ki szó nélkül Matild néni és Boriska néni követte őket, — Hol a modorod az a híres te Guszti, kiáltott utánuk Kari bácsi, aztán már csak Jenő bácsi hangja, hagyd csak hadd menjen a gőgös . . . elhalt, Istenem ez a Jenő, fakadt sírva Matild néni, tudom van neki valakije a községházán, az a Juci, tudod, a Hanzséréknál az új, mit is tehetek, s tördelte kezét, Boriska néni szótlanul átölelte húgát, átölelte nővérét, neki is könnyes lett a szeme, Jaj de nehéz ez Istenem de nehezen érünk a sírig Fehérlófia elsőnek lépett ki az utcára, ahol már bátyja bringáján aki a vasútnál dolgozott műszerész vagy mi ott várta hűséges Mustos Karcsi, felpattant a vázra vissza mindenkinek Elvisz a Mustos csókolom utána hullámzott valami rosszallás bezárta magát a páncélba hű lovasa vágtában vitte célja felé 15
