Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Dane Zajc: A félelem ma (esszé)
Dane Zajc A félelem ma .Z _M.z öregedő férfi kilépett a nyári éjszakába. Az Alpokban volt, s a hegyek a csend hatalmas tömegeként magasodtak fölébe. Halk madárszó hatolt el hozzá. Elég távolról hallatszott, egyedüli hang a hegyek csendjében. Alig hallhatóan, mintha kolibri csivitelt volna. Ugyanakkor ijedten is. A férfi így szólt a madárhoz: jöjj, a tenyerembe veszlek, s átforrósítom a hideget, amelytől reszketsz, elűzöm a félelmet, amely rémiszt. A férfi tudta, az szíve az, amely ijedten reszket a hidegben. A madárhang belőle jön, s a félelem húrja ott rejtezik a bordái között. Amikor visszafeküdt az ágyába, még sokáig nézte az alig látható fénysugarakat, amelyek ott fénylettek éjszakájában, jéggé vált tekintetében. Tudta, nincs ember, akihez fordulhatna, de úgy remélte, csak várnia kell és eljön a nap, amely megváltást hoz. A madarak reggelente meglepett kiáltással ébrednek az életre. Az ember azzal az érzéssel ébred, hogy megszabadult nyomasztó álmától, de az hatalmába keríti, mielőtt még felnyitná a szemét. Az új naptól való félelem is megzavarja, megdobogtatja szívét. A félelem nem létezik. A félelem a gonosz ember, mondják errefelé. Vajon errefelé sok a gonosz ember? Aki az életünkkel játszik, aki sajnálja tőlünk az életet, és aki nem akarja, hogy úgy élj, ahogyan élsz? Akik bele akarnak avatkozni abba, ahogyan lélegzel, ahogyan jársz, gondolkodsz, létezel? Akik csendben követnek, amikor egymagad ágyba fekszel, akik számlálják a lépteidet, méricskélik ingadozásaidat, kárörvendve róják fel kimondott szavaidat, más értelmet adván azoknak is, amelyeket leírtál és publikáltál. Kihallgatják, amikor szeretsz, fölveszik a lélegzetét annak, akivel az ágyban vagy, összegyűjtik a sóhajokat, a vetkőzés neszeit, az ágy hangjait, mindezt elraktározzák az ilyen célra emelt épületekben, ahová neked nincs belépésed, mivel a megfélemlített ember különleges fajta: jogai sincsenek. Vajon a megfigyelőink gonosz emberek? Bizonyára nem azok. Bizonyára csak a munkájukat végzik, s a megbízóikról sem gondolom, hogy mindent gonoszságból tennének. A megfigyelőink valószínűleg egykori megfigyeltek. Továbbá köztudott, hogy minden megfigyelőnek megvan a maga megfigyelője, aki ellenőrzi igyekezetét, odaadását, találékonyságát, és nem különben sóhajtásait, ágyának nyikorgását, és az ágyából hallatszó hangokat. A megfigyelő megfigyelőjének van egy felettes megfigyelője, aki már jelentős hivatalt képvisel, és hivatalából a félelem magvetőinek nagyobb létszáma felett van áttekintése. Ez bármikor beleszólhat megfigyelőinek munkájába, átveszi tőlük a feltárt nyomokat, megálljt parancsol, ha a lelkesedés elragadja őket. Megjutalmazza vagy megdorgálja megfigyéltjeit, és újabb megfigyeléseket bíz rájuk. A tárgy lehetek én, lehetsz te, lehet ő. A megfigyelők célja, hogy félelmet ébresz- szenek bennünk. Ha ez sikerül, nyertek. Eszközeik nagyon hatékonyak. Behatol- * * Dane Zajc szlovén költő 1990 májusában, a bledi PEN-találkozón olvasta fel esszéjét. 16
