Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 3. szám - Szerdahelyi Zoltán: Experimentális örökségünk (Aczél Géza: Termő avantgarde)

ben is megmutatkozó sajátos esztétikai értéke okán. Az, hogy ezen minőség a klasszikus esztétika normái alapján kevésbé megragadható, semmiképpen sem az elutasítás, hanem a tudományos odafordulás tendenciáját kell hogy erősítse, javallja tanulmánya végén Aczél Géza.

Ezen sereghajtónak hagyott, s ezáltal kiemelt hangsúlyhoz jutó gondolatmenet bizonyára nem szándéktalan. Megerősíti, s a kötet nyilvánvaló erényei ellenére is jelzi, hogy a történeti avantgárdtól a posztmodemig húzódó experimentális művészeti irányok hazai kutatása előtt még jelentős, mert izgalmas és elodázhatatlan felismerésekre vezető vizsgálódások állnak. Olyan út, melynek sikeres végigjárását e tanulmánygyűjteménynek mind a konkrét eredményei, mind az esetleges félrehallásaiból építkező tanulságok csak segíthetik.

Végezetül: sajnálhatjuk, hogy a minden tekintetben alapos, önálló és konzekvens gondolatmenetről, eredeti elemzéskészségről tanúskodó kötet nem rendelkezik a hivatkozások, utalások pontos könyvészeti helyét megjelölő bibliográfiával. A szakirodalmi kontextus nyomon követésének szükségtelen körülményességével e munka ugyanis óhatatlanul leszűkiti saját lehetőségeinek is háttért képező holdudvarát.

(Szépirodalmi, 1988)

Szerdahelyi Zoltán

95