Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia hat (elbeszélés)
— Jenő bácsi megtörli nagy bibircsókos orrát szemüvegét Hozz sonkát kenyeret — Jenő micsoda viselkedés ez — Az Anya visszateszi az érintetlen linzert nagyot csörren az ezüstvilla a tányéron — Minek ilyenekkel zaklatni szegény Matildot eleget kínlódik meg Boriska is hogy berendeljenek mindent te meg folyton csak. És különben is mióta vagyunk mi „vendégek” az ég szerelmére térj észhez — Jó tehát sonka sincs számomra jóllehet az a sonka e kéz által lett légyen vala pácolva — s amikor Jenő bácsi azt mondta hogy „e kéz” akkor jobb keze hirtelen meglendült az asztal felett s az a porcelántányér amit Az Anya az imént visszahelyezett az asztal szélére most linzerestől-villástól repült a falnak. És ugyanebben a pillanatban lépett be az ajtón Boriska néni kezeit törölgetve s hallatszott be motorberregés az udvarról. Itt a Kari, mondta Boriska néni aranyszín-őszes kontyát igazgatva Jesszusom mi történt és már hajolt le összeszedni a cserepeket megelőzve az Anyát és Matild nénit akik a sokk hatására kissé megkésve mozdultak, Jaj Matild ez már a harmadik, a legutóbbi negyvenegybe volt Ágnes keresztelőjén emlékszel én istenem hogyan történt ez most már csak kilenc van, Malvin is beszaladt Ágnessel, Lenke meg Kari bácsiba csimpaszkodva (nem lehet ezt bírni sokáig morogta Fehér lófia s a falióra hármat ütött, háromnegyed három a kurva életbe és felállt hogy megcsókolja Boriska nénit Kari bácsit) Na mi ez a nagy ribillió, mondta Kari bácsi, mi az Jenő csak nem az én tiszteletemre csaptátok ezt a nagy vendégséget, hej minő öröm amikor legkedvesebb nővéreimet láthatom együtt pláne így ünnepnapon és uramisten kire merednek bazedovos árva szemeim, Az Anyára mered Lenke göndör haját simogató keze is megáll (Fehérlófia a szegény rab, újjongás, szabadulás, Kari bácsi a megváltó, mindjárt indulunk hazafelé! ilyenek ezek belőlem ágaznak kifelé mint az indával benőtt ágazó facsemete ifjú tölgy, szavaim rokonokkal erdős világa, Boriska néni drága szent kontya mindig kipirult csúnyaszép arca, az a mosoly amit soha más arcán nem lehet látni, amikor disznóöléskor már úgy tizenegy felé amikor nagyjából mindent elvégeztek ők meg Ágnessel Lenkével Malvinnal betegre hancúrozták magukat kint a hóban beleselkedtek a Gönyekocsma ablakán a tekepályára és akkor nyílik az ajtó nagy kötényben még kipirultabban ott áll Boriska néni kezében egy tányér resztek máj kukoricakásával, Gyere Arthurkám gyere kedveském itt a finom friss tízórai helyett majd aztán a lányoknak is szólj és hozom, és amikor átveszi a tányérát megérinti azt a Kezet, kacsatömés darálás takarítás kapálás mindezek ellenére lágy mint a kalács és meleg és finom és megsimogat mindig és árad árad a szeretet mely nem vár viszonzást nem vár semmit csak jön és ágazik mint a virág a földből) / nem vártam, hallja Az Anya szavát s látja már áll is fel, Gyertek, indulunk, néz rá s Malvinra, Kari bácsi összenéz Jenő bácsival, aki közben míg Fehérlófia kint szállt a tavalyi disznóölésen kezében a resztek májjal lent volt a pincében s visszatért egy liter borral, csak kettejüknek tölt, mivel sem Matild néni sem Boriska néni nem élnek boritallal, Az Anya pedig nyilván most szándékosan ki van közösítve, Hát Isten Jenőkém, Isten isten és nagyot kortyintanak szaporán a borból, Fehérlófia szájában összefut a nyál s nyel egy nagyot, Kari bácsi észre is veszi, Jenő bácsi is, aki már hajol a vitrinhez s emel ki egy vaskos öblös kis poharat (mint Emm Zsé Ebédjében az urak is ilyenből fut át Fehérlófián) s lottyant bele a szürkesápadt sági borból, Na gyerecsak te Arthur úgyis ollan nyápic vagy, húzd meg a héccencsígit csak a könyveket bújod mit olvasol mostanában még mindig a notredámi toronyőrt? — nem, vágja ki mint 14
