Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia hat (elbeszélés)
szerette ezt az ízes gyönyörű beszédet s ha valami pesti balfasz majd elolvassa tudja meg hogy ez egy más nyelv hogy ez az igazi nyelv) miközben szétnézett az udvaron olyan meleg nyárvégi béke volt őszelő dezsö bácsi tényleg nem érte meg hogy agyonverjék az ávón elvitte a rák vagy a szíve szakadt meg ez is mind jó anyag sztálin hetvenedik születésnapjára legyek zümmögtek, virágzott a büdöske meg a kukoricavirág üres volt az istálló, kapirgáltak a tyúkok eszti néni elvitte a pörköltes tálat kisvártatva vissztért egy másik tállal amely meg volt púpozva rántott szelettel rizzsel petrezselymes krumplival — esztikém az ég áldjon meg minek ez a nagy trakta már úgy tele vagyunk jaj minek raktad föl ezt a szép damaszt abroszt látod az arthur nem tud vigyázni lecsöpögtette a pörköltszafttal — nem ő volt augusztám én voltam az ügyetlen amikor mertem neki — pedig fehérlófia tudta a legjobban hogy ő volt a ludas és eszti néni rögtön megnőtt a szemében: ezt még meghálálom, tett fogadalmat hős hadik lovag aki sohasem hazudott a hölgyeknek adott szavát mindig megtartotta csak az hogy múlik az idő, legszívesebben a túrós rétest is inkább vacsorára ette volna meg mert tudta hogy várja Fanyűvő, Krisztina, T. A. Illés, B. Ágoston és Tamás, meg persze Mustos Karcsinak is ki volt adva a hadparancs hogy négyre a Gödörben de hát mit mondjon házifeladat még nincs szakkör nincs litánia nincs de hát olyan finom ez a rétes nem is tudja hogyan fér akár csak még egy falat a gyomrába Eszti néni élvezi is hogy ennyire ízlik neki minden csak Az Anya szemében van ha nem is rosszallás talán féltékenység mert röstelli hogy ilyen nagy esemény az ő számukra egy ünnepi ebéd hogy nekik nem telik hogy nekik hogy a rendszer hogy Az Apa és már akkor Burkus Királyfi mögül leskelődik a nappaliban, fél három és Matild néni rácsos linzert hoz be és dohog mint mindig Látod ez a Boriska meg még mindig a kukoricát darálja pedig mondtam neki hogy bejöttök de nem lehet vele, Fehérlófia hirtelen elfordul mert igazán csak Boriska nénit szereti. Régi dédnagy- szülők képei a falon, Beledről az anyai ág, molnárok vagy nem is, Malvin Ágnessel Lenkével kint az udvaron viháncol, kívülállónak érzi magát fehérlófia és mégis tudja hogy közéjük tartozik mindhalálig. Jenő bácsi bejön, eddig ücsörgött a vécén. Matild néni jelentős pillantást vált Az Anyával, de Fehérlófia anélkül is tudja, hogy Jenő bácsi direkt ült a vécében mert ő és Az Anya. Jaj de fárasztó ez az örökös felnőttháború régi sérelmek mégmindig nyílt régi vacak sebek. Szótlanul leül az ebédlőasztalhoz, süteményes tányérok, villák, szódavíz. — Nem sokáig maradunk Jenő ne aggódj — Az Anya kivesz egy linzert és — Aggódik a rosseb mér aggódnék amikor olyan jól megy hogy madártej után még linzerre is futja — Jenő bácsi nagyot harákol nyel orrát fújja — Hol van a sonkám — fordul Matild nénihez aki kővé mered — Milyen sonka Jenőkém az Isten áldjon meg alig ettük meg az ebédet itt a sütemény azért nem adtam föl eddig mert vártam az Augusztáékat tudtad hogy pár percre bejönnek a Majláth Esztihez voltak meghíva ebédre — Az a sütemény tehát nem az én számomra készült hanem a vendégeknek 13
